Tizenkilencedik nap

A legtöbb családnak megvannak mind a sikertörténetei, mind az olyan rokonokról szóló tanmeséi, akik hibáztak vagy bűnt követtek el. A pozitív példák egyszerre inspirálnak és állítanak elénk megugorhatatlannak tűnő léceket, a negatívak pedig sokkolnak és megfélemlítenek bennünket, hogy egy nap talán mi ugyanarra a lejtős ösvényre tévedünk, amelyet ezek a rokonok már kitapostak előttünk.

Ez Jézus családfájára is igaz. A vérvonalban látunk olyanokat, akik a hit hősei voltak, pl. Ábrahámot, és olyanokat is, akik nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot, pl. Ruthot. De közöttük találjuk a paráznaság bűnébe esett Júdát is. Aztán vannak összetett személyiségek is, mint pl. Dávid, aki egyrészt elrendelte egy barátja halálát, másrészt viszont olyan zsoltárokat és imádságokat is írt, amelyeket mind a mai napig használunk. Végül feltűnik Maga Jézus is – szentül, bűntelenül és igazul. Egyszeriben a családfa csúcsai apró buckáknak tűnnek, a mélyebbre süllyedtekről pedig szinte el is feledkezünk a kegyelem palástja alatt. Ez mutatja meg igazán, hogyan kell a múlt nehézségeire tekintenünk, ahogy Pál apostol is mondja: „Kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.” (Filippi 3:8)

Máté azért kezdte az evangéliumot Jézus családfájával, hogy ezzel megmagyarázza, miért és hogyan lehetett Ő a Messiás. A zsidók számára ez bizonyosságot jelentett Jézus hatalomra való jogával és a próféciák beteljesülésével kapcsolatban. Mindenki más számára pedig Ráháb és Ruth családfában való megemlítése bizonyította, hogy Isten senkit sem hagy ki az Ő megváltó tervéből. Mi van, ha a múltad és az előtted valók öröksége – legyen az jó vagy rossz – valójában Isten kegyelméről tesz tanúbizonyságot?

Jézus tökéletességre emelte Isten Ábrahámnak adott megbízását: „Járj előttem, és légy tökéletes!” Nemzedékek próbálkoztak ezzel, de mindannyian elbuktak (lásd Teremtés 17:1). Krisztusban végre az emberiség is beteljesíthette a maga részét ebben a szövetségben. Csakis a megváltás és a kegyelem által járhatunk ebben ma is – nem a saját erőnkből, hanem Krisztus értünk vállalt áldozata által. Akár jónak, akár rossznak tartod az örökséget, amelybe születtél, Jézus családfája arra emlékeztet bennünket, hogy mindenkinek van helye az Isten családjában. Egyikünk sem léphet be Krisztus nélkül. A te új örökséged Jézus kegyelme és jósága!

Cselekedj! Miközben az ünnepekre és az újévre készülsz, emlékezz, hogy most azt a Nevet hordozod, amely felette van minden névnek: Jézus nevét! Nincs olyan múlt vagy DNS-spirál, amelyen Isten kegyelme ne tudna felülemelkedni! Igyekezz minél inkább kihasználni a lelki örökségedet, amint az élet útját járod.