Tizennyolcadik nap

Minden próféta közül Ézsaiást idézik a legtöbbet az Újszövetségben. János apostol arról is említést tesz, hogy Ézsaiás „látta Jézus dicsőségét, és jövendölt Róla”.

Gondolj csak bele! Ézsaiás látta Jézust az Ő mennyei trónján ülni több mint 700 évvel azelőtt, hogy megszületett volna! Ebben az áhítattal teli pillanatban Ézsaiás rájött, hogy bár ő volt a világtörténelem egyik legnagyobb prófétája, mégsem volt méltó erre a megtiszteltetésre.

Amikor megpillantotta Jézust, Ézsaiás felkiáltott: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok…” Ézsaiás ebben a pillanatban visszaemlékezett azokra a szavaira és cselekedeteire, amelyek nem férhettek meg Isten szentsége mellett.

És mégis, a mi irgalmas Istenünk nem hagyta Ézsaiást reménytelenségben! Rögtön követet küldött hozzá, hogy emlékeztesse: a vétkét eltörölték, a bűnéért elégtételt adtak.

Néha mi is úgy érezhetjük magunkat, mint Ézsaiás – romlottnak, tisztátalan ajkúnak –, mert valóban ilyenek is vagyunk. Van, hogy hatalmába kerít minket az a szörnyű érzés, amikor azt kívánjuk, bárcsak ne mondtunk volna ki bizonyos dolgokat; amikor mi magunk is meglepődünk azon, hogyan jöhetett ki a szánkon egy-egy bántó megjegyzés. És aztán eszünkbe jutnak azok a pillanatok, amikor valaki visszatérhetett volna a helyes útra, ha fel mertünk volna szólalni.

A Biblia szerint egyikünk sem jó ember; ha nem lenne Megváltónk, meg sem állhatnánk Isten színe előtt. Csakúgy, mint Ézsaiás, mi is emlékezünk és bánkódva tekintünk azokra a rossz dolgokra, amelyeket tettünk. Azt kívánjuk, bárcsak visszafordíthatnánk az időt, hogy a helyes utat választhassuk, de ez egyszerűen lehetetlen. Néhány megbánást előidéző emlék pedig talán nem is a mi hibánk, csak magunkkal hordozzuk azok fájdalmát, és emiatt méltatlannak vagy tisztátalannak érezzük magunkat.

Mennyi reményt meríthetünk hát abból, amikor rájövünk, hogy Jézus értünk ontott vére által mindannyian igazakká váltunk! Csakúgy, mint Ézsaiás esetében, a mi vétkünket is eltörölték, és a bűnünkért elégtételt adtak.

Az igazság az, hogy Isten szeret téged. Ezért jött közénk Jézus, és ezért ünnepeljük a születését. Immánuel. Velünk az Isten.

Cselekedj! Állj meg egy pillanatra, és köszönd meg Istennek, hogy a múltad nem erősebb, mint az Ő szeretete és kegyelme! Dönts úgy, hogy megbocsátasz valakinek, aki megbántott téged, és hívd Istent, hogy az önmagadról elhitt hazugságok helyett töltse el a szívedet azzal az igazsággal, hogy Ő mindig szeretettel vesz körbe téged. Köszönd meg Neki, hogy Jézus által méltóvá és igazzá váltál a mi drága Atyánk előtt!