Tizenhetedik nap

Volt már, hogy egy hiba elkövetése után úgy érezted, ez lesz a veszted? Hogy bármivel is próbálnád jóvá tenni, soha nem nyerhetsz bocsánatot? A mai napon Dávid életét fogjuk mélyebben tanulmányozni. Az emberét, aki hit által Izrael legnagyobb királya és az utána következő uralkodók példaképe lett sok nemzedéken át. Bár gyakran „Isten szíve szerinti férfiként” emlegetjük, neki is volt egy rázós időszaka, amely könnyen tönkretehette volna az életét és az uralmát.

A 2Sámuel 11-ben Dávid kívánsággal tekintett egy férjes asszonyra, Betsabéra. Amikor az teherbe esett tőle, Dávid arra használta az uralkodói pozícióját, hogy eltegye láb alól Betsabé férjét, Uriást. Ez aztán minden, csak nem királyhoz méltó viselkedés! Ha a valóságról és igazságról alkotott behatárolt szemléletmódunkkal nézzük a történteket, akkor egyszerűen csak tudjuk, hogy Dávid ezzel valószínűleg tönkretette a jövőjét és a jó hírét. Hogyan használhatná őt mindezek után Isten? Hogyan úszhatna meg büntetés nélkül ilyen rémes tetteket? Hogyan nyerhetne megbocsátást, miután megszegett nem is egy, de több törvényt? Mennyire kellett beképzeltnek lennie ahhoz, hogy azt gondolja, a törvény felett áll?

Isten azonban átlátta a teljes képet, ezért pontosan tudta, hogy minek kell történnie.

Isten látta a lehetőséget Dávidban, és tudta, hogy nem a hibái határozzák meg azt, hogy ki ő, sem azt, hogy milyen lesz a jövője. Tudta, hogy a cselekedeteken alapuló hit nem mentheti meg végérvényesen Dávidot. Tudta, hogy bár Dávid ezen tettein nem látszott, de valójában alázatosan törődött a népével, és bármire képes lett volna azért, hogy tovább növelje Isten Országát. De Isten leginkább azt tartotta szem előtt, hogy huszonnyolc generációval később Dávid leszármazottjaként kell megszületnie a világ minden vétkét eltörlő Megváltónak.

Mivel Isten tudja, hogy Dávid múltja nem pecsételi meg az ő, valamint az utána következő nemzedékek sorsát, Dávid is ugyanezt vallotta. Járhatott volna szégyenben és legyőzötten a bűnei miatt, de ehelyett inkább az Atyához szaladt, beismerte a lázadását és könyörgött, hogy mossa le a bűneit és a szégyenét. A rosszra fordult helyzet megoldására csak egy alázatos lélekre és az Atyának való teljes megadásra volt szükség. Ezáltal sokkal nagyobb dolgok születtek, mint Dávid valaha is gondolta volna. Bár Dávid tudta, hogy Isten megbocsátott neki, Isten még magasabbra emelte őt, és úgy intézte, hogy az ő vérvonalából szülessen meg a mi Megváltónk. Isten kegyelmesen megbocsát, és megszabadít bennünket, ha kérjük!

Cselekedj! Csakúgy, mint Dávid, mi is az Atya lába elé helyezhetjük a szégyenünket. Milyen múltbéli bűnök és nehézségek miatt szégyenkezel? Imádkozz a helyzetedért az 51. zsoltár segítségével, és ismerd magadénak Krisztus győzelmét az életed minden bűne felett!