Tizenegyedik nap

A Máté 2-ben egy gonosz és rettegett királyról, Heródesről olvashatunk, aki bármire képes volt azért, hogy biztosítsa az uralmát. Amikor kelet felől bölcsek érkeztek hozzá, tudomást szerzett arról, hogy Krisztus megszületett. A bölcsek szerették volna a „zsidók e királyát” dicsőíteni, ezért megkérdezték Heródestől, hogy hol találhatják.

A mai fejezet olvasása közben neked is fel fog tűnni, milyen jól kiforralt módon akarta felhasználni a király a bölcseket arra, hogy megtalálja Jézust Betlehemben. Ám Heródes nem dicsőíteni akarta Őt. Megpróbálta félrevezetni a bölcseket, hogy elkezdhesse a gyilkos hajszát.

„Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”

Miután a bölcsek találkoztak Krisztussal, könnyen beadhatták volna a derekukat Heródesnek, és elmondhatták volna neki, hol van a Gyermek. De a Máté 2 így folytatja a történetet: „kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez”, és ők hallgattak is erre. Más úton tértek haza, József és Mária pedig elmenekült Betlehemből, hogy megóvják Jézust Heródes gyilkos üldözésétől.

Történelmi szempontból nem sokat tudunk ezekről a bölcsekről. Sok elmélet kering arról, hogy kik lehettek és honnan jöttek. A Szentírásból mindenesetre egyértelműen kitűnik, hogy jobban félték az „isteni figyelmeztetést”, mint Heródest, az embert.

Ha belegondolunk, sok napi döntésünk azon múlik, hogy végső soron Istent féljük-e, vagy az embereket. Szeretnénk hinni, hogy mindig Istent féljük, és hogy nem érdekel bennünket, mit gondolnak mások, de ez – mi is tudjuk – nem igaz. A társadalmi nyomás a legjobbakat is legyőzheti olykor. Az emberek kritikája fájó lehet, a dicséretük pedig élvezetes. Ha nem vigyázunk, könnyen mások elismerése és szavai válhatnak az életünk mozgatórugóivá.

Cselekedj! Amikor a mindennapi nyomásra és stresszre gondolsz az életedben, ezek az emberektől vagy Istentől származnak? Kit akarsz leginkább elégedetté tenni és megtisztelni? Ha úgy tűnik, jobban féled az embereket, mint az Istent, bánd meg ezt még ma! Kérd Istent, hogy idén karácsonykor vésse az eszedbe, hogy Ő az életed és az egész teremtés felett is Úr és Uralkodó. Miközben imádkozol, gondolkodj el ezen az igeversen: „A szeretetben nincs félelem…” (1János 4:18).