Paul Tripp hálaadási elmélkedéseiMinta

Gondolkozz velem egy pillanatra! Áldásokkal teli életet élsz vagy panaszáradatokkal pakolod tele mindennapjaidat? Olyan könnyen morgolódik az ember; olyan könnyű másokban hibát találni; olyan könnyű elégedetlenkedni; olyan könnyen észrevesszük a nekünk nem tetsző, a mi mércénket nem megütő dolgokat. Olyan könnyen felhúzzuk magunkat, vagy türelmetlenkedünk. Könnyen nyafogunk és morgolódunk az élet nehézségei miatt. Annyira könnyű elégedetlennek lenni.

Miért olyan könnyű ezeket a dolgokat tenni? Hát, azért könnyű így élni, mert a bennünk rejlő bűn eléri, hogy az életünkben minden rólunk szóljon. Mivel a bűn az önzőség megtestesítője, hajlamosak vagyunk lekorlátozni világunkat az akaratunk, a szükségleteink és az érzéseink szűkös kis terére. Ezek után hajlamosak vagyunk arra alapozva megítélni azt, mennyire jó az életünk, hogy valójában mennyit tudunk elérni azokból a dolgokból, amelyeket akarunk. Mindez pedig egyszerűen arra csábít minket, hogy Isten-felejtő én-izmusban éljünk. Ha magadat helyezed az életed középpontjába, rengeteg panaszkodásra okot adó dolgot fogsz találni.

Az is igaz, hogy egy bukott világban élsz, ahol az emberek nem viselkednek, a dolgok pedig nem működnek Isten akarata szerint. Ez a világ tényleg borzasztóan tönkrement, az élet a földön nagyon nehéz, neked pedig kisebb és nagyobb nehézségekkel kell folyton megbirkóznod. Az emberek csalódást okoznak, megnehezítik az életedet. Akadályok kerülnek utadba, és valamilyen módon minden egyes nap belép az életed ajtaján a bukott világ. Add össze a bukott világban töltött életed nehézségeit a bűn önzőségével, és kezedben a recept a katasztrófához, vagy legalábbis egy elégedetlen nyomorult élethez.

A Biblia a morgolódást és a panaszkodást nem tartja kis dolgoknak. Mózes ötödik könyvének első fejezetében Mózes beszámol arról, amint Izrael népe zúgolódik az életkörülmények miatt, és a zúgolódásokba csomagolva ott találjuk a kérdőjeleket Isten bölcsességét és jóságát illetően. Isten, az Ő saját megítélése szerint ezt a zúgolódást népe lázadásának tudta be; gyermekei nem voltak hajlandóak megtenni azt, amire Isten elhívta és amihez erővel fel is ruházta őket. A szíved hálaadása vagy panaszkodása alakítja a hajlandóságodat arra nézve, hogy megbízol-e Istenben és az Ő akarata szerint cselekszel-e.

A panaszkodás elfelejti Isten kegyelmét és figyelmen kívül hagyja a jelenlétét. Nem látja Isten ígéreteinek szépségét és elsiklik Istennek a teremtett világban megjelenő csodálatos munkája fölött. Megkérdőjelezi Isten jóságát, hűségét és szeretetét, és nem tudja biztosan, hogy Istenre mindig számíthat, mert Isten gondoskodó. Amennyiben hiszel Istenben és abban, hogy Ő irányít minden létezőt, akkor el kell fogadnod, hogy minden morgolódásod Isten elleni zúgolódás. Igen, nagyon könnyű panaszkodni. Nagyon könnyű elfelejtkezni a napról napra ránk hulló mennyei áldásokról. Az ember gyors panaszra-hajlása újabb bizonyítéka annak, miért is van oly nagy szükségünk Jézus, panasz nélkül, önszántából meghozott kereszthalála révén nekünk adott megbocsátó és megmentő kegyelmére.