Paul Tripp hálaadási elmélkedéseiMinta

Neked is és nekem is szükségünk van erre a mindennapos emlékeztetőre. Minden egyes reggel a tükörbe kell néznünk és meg kell vallanunk magunknak a következőt: „Még nem diplomáztam le a kegyelem iskolájában.” Annyira nagy a kísértés arra, hogy érveket sorakoztassunk fel saját magunk igazolására:

„Ó, nem néztem én rá kívánkozva! Egyszerűen csak férfi vagyok, aki szereti a szépet.”

„Ez nem is volt pletyka, csak egy rendkívül részletes, nagyon személyes imakérés.”

„Nem is voltam dühös a gyerekekre, csak Isten prófétájaként gyakoroltam az »Így szól az Úr...« ajándékomat.”

„Én nem hajtok ízléstelenül a hatalomra. Egyáltalán nem, csak használom az Isten-adta vezetői tálentumaimat.”

„Nem vagyok érzéketlen, sem fukar, csak próbálok jól sáfárkodni azzal, amit Isten adott nekem.”

„Nem voltam beképzelt, csak úgy éreztem, valakinek kézbe kell vennie a beszélgetés irányítását.”

„Valójában ez nem is hazugság volt, csak másképpen vázoltam fel a tényeket.”

Mindannyian hajlamosak vagyunk a valósnál igazabbnak gondolni magunkat. Nem szeretünk úgy gondolni magunkra, mint akiknek még mindig iszonyúan nagy szükségünk van Isten megmentő kegyelmére, és még ennél is kevésbé kívánunk szembenézni annak tényével, hogy Istennek pont saját magunktól kell leginkább megmentenie minket. Amikor saját igazad – és ártatlanságod – mellett érvelsz, kemény munkával tagadva bűnöd egyértelmű bizonyítékait, elmulasztod keresni Isten csodás kegyelmét, egyetlen reménységedet. A kegyelem csak a bűnösök számára vonzó, Isten jóságának gazdagságát pedig csak a szegények keresik.

A Nagy Orvos lelki gyógyítását egyedül azok értékelik, akik beismerik, hogy továbbra is a bűn lelki betegségében szenvednek. Igen tragikus az, amikor vasárnaponként dicsérjük Istent az Ő kegyelméért, a hét minden más napján pedig tagadjuk, hogy szükségünk van erre a kegyelemre. Fogadd el ma a tényt, hogy nem fogsz tudni felnőni a kegyelem iránti rászorultságodból, bármennyit is tanulsz, bármilyen mértékben is érsz és növekedsz. A kegyelmre menthetetlenül nagy szükséged lesz mindaddig, míg át nem lépsz a „túlvilágba”, ahol minden küzdelmed véget ér, mert ott nincs többé bűn ( Filippi 3:2-16). Isten szabadon megkapható, feléd is naponta kinyújtott kegyelmét akkor fogod tudni értékelni, amikor felismered, milyen nagy szükséged van rá.