Beszélgetések IstennelMinta

Az Úr ritkán szól hangosan. A Szentlélek gyakran suttog. Azokban a helyzetekben, amikor gyengéden jelzi aggodalmait, akkor jó ötlet azonnal elhatárolni magunkat a lehetséges csapdáktól. Hasonlóan, amikor csendben áldást jelez, akkor választhatjuk az engedelmességet, és nekiállhatunk hittel dolgozni azon a lehetőségen. Az Úr nem mindig ismétli meg ezeket a megnyilvánulásokat, ezért figyelmesnek kell lennünk a hangjára és cselekedeteire. 

Egy nyári délutánon egy sugallatot kaptam, ami határozottan megváltoztatta az életem irányát. Több gyerekem is egy kisebb keresztény iskolába járt a környékünkön. Az igazgatóság egy tagja, aki személyes barátom is volt, felhívott, hogy nem szeretnék-e jelentkezni egy középiskolai tanári pozícióra, ahol írást tanítanék a következő tanévtől. 

Micsoda váratlan ötlet. Emlékszem ahogy a telefonban megszólaló hangom mögé rejtve próbáltam magamban mérlegelni és latolgatni a dolgot. Először jöttek a negatívumok: Művészeti diplomám volt. Szégyellni valóan keveset tudtam arról, hogy hogyan kell tantervet írni. Nem dolgoztam a lakásomon kívül már évek óta. Ha a lakásunkon kívül tanítanék, az biztosan felborítaná a családunk stabil rutinját. Ez a pozíció tetemes munkát jelentene – uhh! Nem is tudnám, hogyan álljak neki. És hogy gondolhatnám, hogy engem vennének fel a többi jobban képzett tanár helyett, akik szintén jelentkeztek az állásra? 

Utána jöttek a lehetőségek: Mi van akkor, ha ez egy lehetőség, hogy beszálljak az oktatás költségeibe? Még egy kevés bevétel is nagy segítséget jelentene a családi kasszának. Ami ennél is fontosabb, hogy szerettem tanítani és jó voltam benne. A lehetőség, hogy a lakásunkon kívül tanítsak, akár egy kellemes kihívás is lehet – éljen! Ha Isten engem választott erre az állásra, akkor az Ő bölcsessége és hatalma vajon nem lenne-e velem a feladat során? 

Abban az összekuszált pillanatban megszólalt az Úr. Olyan volt, mintha a kezével megérintette volna a vállamat – egyszer és gyengéden. Ez volt minden. Jelzett, hogy áldásos út lenne erre az állásra jelentkezni. 

Még abban a hónapban felvettek. Két hónapon belül az Úr felfedte előttem elképzeléseit a kurzussal kapcsolatban. A harmadik hónapban tantervet írtam, diákokkal dolgoztam együtt, és láss csodát – élveztem az egészet. Tudom, hogy enélkül a kihívás nélkül nem lett volna meg a képességem vagy önbizalmam megírni az imádságról szóló könyvemet, ami ez után következett. Sok áldást hozott ez az egy engedelmes lépés.