Beszélgetések IstennelMinta

Gyermekeim magántanáraként a nyaram egy részét arra használom, hogy célokat tűzzek ki és tantervet készítsek. 1999 nyarán sem történt ez másként, azt leszámítva, hogy kétszer annyit készültem, ugyanis októberre vártuk a hetedik babánkat. Mindent körültekintően át kellett gondolnom, amíg még volt időm gondolkodni. 

Sok tervezés után egyetlen nehéz döntés maradt hátra. Samuelnek, aki éppen akkor lett négyéves, nehézségei voltak a beszéddel. Azt feltételeztem, hogy a beszédterápia segítene neki. De egy olyan órarend mellett, ahol egy egyszerű telefonhívás képes mindent felborítani, a napközbeni időpontok túlságosan sok kavarodást okoztak volna. Másfelől viszont, mi van akkor, ha idén lett volna a legjobb alkalom Samuel számára, hogy elsajátítsa a nyelvet, én pedig túl lusta vagyok elvinni őt egy egyszerű órára? 

Határozottan emlékszem arra a szombat délutánra, amikor kimentem sétálni és beszélgetni az Úrral. Ezt mondtam neki: „Tudnom kell, hogy érdemes-e Samuelnek beszédterápiára mennie idén, vagy ráér, ha majd ötéves lesz?” Ilyen egyszerű és lényegre törő voltam. Csend következett, de nem estem kétségbe, mert tudtam, hogy az Úr fel fogja fedni előttem a választ. Biztos voltam benne, hiszen eddig is mindig megtette, úgyhogy reménykedve várakoztam.

Az ezt követő vasárnapon a családunk szokás szerint templomban volt. Amikor elérkezett a prédikáció ideje, Jessica Moffatt, a lelkészünk azzal lepett meg minket, hogy Susanna Wesleynek öltözve (Susanna Wesley John Wesley, a Metodista világtanács alapítójának anyja) suhant át a padok között. Az ezt követő monológban egyes szám első személyben mesélte el, hogy milyen volt tizenkilenc gyermek anyjának lenni. Részletesen ecsetelte, hogy milyen sok esetben támaszkodott Istenre, majd kitért Samuel nevű fiával kapcsolatos kételyeire. Felegyenesedtem ültömben. „Susanna” azzal folytatta, hogy Samuel Wesley már ötéves volt, és még soha nem szólt egy árva szót sem. Majd hirtelen egyik nap teljes mondatokban kezdett beszélni.

A helyemen ülve, a bal oldali harmadik padban, felismertem az Úr hangját. „Samuelnek nem szükséges beszélnie, amíg ötéves nem lesz. Várd meg a következő évet a beszédterápiával.” Micsoda béke és bizalom kísérte az őszi terveimet. Samuel nekiállt beszélni tanulni a következő évben, és jelentősen javult a kiejtése. 

Az Úr azt akarja, hogy lényegre törő kérdéseket tegyünk fel Neki, és hogy az Ő akarata vezessen minket. Ő őszintén törődik a részletekkel.