Beszélgetések IstennelMinta

Isten hangjának felismerése és az Ő Szavaiban lelt öröm az életem legizgalmasabb kalandjává vált. Az Úr Szava hordozza Isten tulajdonságait és szeretetét, s amikor szól hozzám, szeretete eláraszt engem - amikor felismerem Isten hangját, igazából Ővele találkozom.

Tapasztalataim igazolják, hogy nem kell félnem Jézus Szavaitól, mert az Ő hangjával érkezik az Ő jelenléte, az Ő személye pedig mindig jóságos, akkor is, amikor megigazít. Tisztelettel bánik velem, amint egy vőlegény teszi a menyasszonyával, folytonos jósága pedig arra tanít, hogy bízzak meg Őbenne.

Számomra az első jele annak, hogy az Úr szól hozzám az, hogy a hangja megragadja a figyelmem. Előfordul, hogy kétségkívül tudom azt, hogy Ő szól, de gyakran üzenetét a saját megfontolásom, gondolataim vagy a körülöttem élők véleménye révén adja át. Ilyenkor van, hogy eltűnődöm, „Az Úr szólt vagy a saját elmém, akaratom és érzelmeim vezetnek félre?”

Egyszer megkérdeztem az Urat a hangja beazonosításának dilemmájáról. Meglepett, amit felfedett előttem: Azt mondta, hogy az esetek kilencven százalékában, amikor elidőztem és elgondolkodtam azon, hogy Ő szólt-e, akkor az valóban az Ő hangja volt. Aztán elkeserített a gondolat, hogy milyen gyakran elhessegettem a sugallatát és sodortam magamat ezzel az engedetlenségbe. Azóta bevezettem egy szabályt: bármikor is felmerül bennem a kérdés, az Úr szólt-e hozzám, az jelzés arra nézve, hogy valószínűleg Isten az! Csak miután felismerem, hogy az Úr szólt hozzám tudom megfontolni, miként lépjek az adott területen engedelmességben.

Ma már vágyakozom az Úrral töltött társalgásra, hiszen az Ő minden gondolata tiszta bölcsesség, az én természetes ösztönöm teljes ellentéte. Amikor szól, igazságot ad át nekem és tanácsával kiszélesíti a korlátozott megértésemet. Az Ő mindennapos útmutatásainak köszönhetően gyakran fejlődik a megértésem és sokszor egészen váratlanul: az egyik pillanatban még nem tudok valamit vagy nem értek egy adott dolgot, a következő pillanatban pedig teljes meggyőződéssel tudom kimondani, „Ó, már értem!”

Amikor a lelkem felismeri Isten nekem szánt Szavát és az Ő abban rejlő jelenlétét, gyakran teljes békesség tölt el vagy igazi öröm tör fel belőlem, de akár spontán könnyek is követhetik a találkozást. Az Úr jósága az, ami ilyen sokszínű reakciót tud bennem kiváltani. Az Ő hangja pedig válaszra késztet engem, s ez lesz folytonos beszélgetésünk következő szegmense.