Őrizd meg a reményt!Minta

Ne vedd le a szemed Jézusról!

Olvasd el: Zsidók 12:1–3

IMÁK: Zsidók 12:1–3

„A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért mi is dobjunk le magunkról minden terhet, amely akadályoz bennünket a futásban, s még azokat a bűnöket is, amelyek olyan szívósan tapadnak ránk és elgáncsolnak! Kitartással fussuk végig az előttünk lévő versenypályát! Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője! Ő azért az örömért, amely várt rá, elszenvedte még a kereszten való kivégzést is, és nem törődött a szégyennel, amelyet ez jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. Gondoljatok Jézusra, aki türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele! Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a küzdelembe, sem a kedveteket nem vesztitek el.”

Elmélkedés

Jézus előttünk járt. Ő az, aki tökéletes, bűntelen és Istennek engedelmeskedő életet élt. Elviselte a legsúlyosabb kísértést, a legszörnyűbb büntetést és az Istentől való elszakadást azért, hogy nekünk ne kelljen. Elviselte a keresztet, hogy kegyelemből, hit által üdvözülhessünk.

Ahogy az előttünk lévő versenypályán futunk, nekünk is ki kell tartanunk. Semmi olyat nem kell majd elviselnünk, amit a Megváltónk ne viselt volna már el. Elhordozta a szenvedést, az elutasítást és a szégyent, hogy mi megbékélhessünk Istennel. Az ő állhatatossága által van most egy szószólónk, aki az Atya jobbján ül. Amikor arra emlékezünk, hogy mit tett értünk, az kitartást és erőt ad nekünk, hogy reménységben folytassuk a futást.

Ahhoz, hogy reménységben éljünk és hitben maradjuk, meg kell szabadulnunk attól, ami akadályoz minket, kitartóan kell futnunk és nem szabad levennünk a szemünket Jézusról. Hátrahagyjuk a bűnt, a Szentírás alapján értékeljük a döntéseinket, és megszabadulunk mindentől, ami eltávolít minket Istentől. Bármi is akadályozza a hitedet, dobd le magadról! Akkor futunk kitartóan, ha nem adjuk fel. Bármivel is nézünk szembe, Isten ígéreteibe a szenvedés közben is kapaszkodhatunk, így pedig egyre kitartóbbakká válhatunk, miközben szemünket Jézusra szegezzük. Azzal, hogy az életünket Őrá összpontosítjuk, mindarra emlékeztetjük magunkat, amit értünk tett. Amikor elfáradunk és fel akarjuk adni, akkor segít, ha Jézusra nézünk, és mindarra, amit értünk tett. Hogyan tehetjük ezt? A Szentírás olvasásával, kitartó imádsággal, és azzal, ha gyakoroljuk a közösséget.

Jézus értünk szenvedett. Csak azért vagyunk képesek elviselni a szenvedést, mert Ő már megtette értünk. Az Ő áldozata nélkül nem lenne okunk a reményre. Miközben kitartunk, megmutatjuk Isten jellemébe és ígéreteibe vetett reménységünket. A hit és reménység tanúi vagyunk a világban. Tartsunk ki hűségesen és mutassuk meg a világnak reménységünk okát.