Őrizd meg a reményt!Minta

Remény, amit a megpróbáltatás szül

Olvasd el: Róma 5:1-11

IMÁK: Róma 5:3-5

„De nemcsak ennek örülünk, hanem a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk. A kitartás eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik, ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra.”

Elmélkedés

Remény. Az, amikor valami jóra várunk. Vágy, ami várakozással párosul. Bizonyosság, hogy valami jó fog történni, bármi vegyen is éppen körül. Arra emlékeztet, hogy várhatjuk a pozitív végkifejletet, a szabadulást a szenvedésből. A reménykedés azonban kockázattal jár. Mi lesz, ha mégsem fordulnak jóra a dolgok? Mi lesz, ha az áhított jó, rosszra fordul? Mi lesz, ha a vágyunk sosem teljesül?

Számtalan dologban reménykedünk: pénzben, kapcsolatokban, családban, egészségben, társadalmi helyzetben, megbecsültségben. De csak egy olyan dolog van, amiben sosem csalódhatunk, ez pedig az Isten ígéreteibe vetett reménység. A Jézusban kapott reménység, hogy hitünk szerint a halálával magára vállalta a vétkeinkért járó büntetést, hogy a Belé vetett hit által kapcsolatunk lehet Istennel, és hogy elnyertük az örök életet. Ebben a reményben nem csalódunk, hiszen Istenben gyökerezik.

Reménységünk van azért, amit Isten tett értünk. Amikor bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk, ezért Isten igaznak talál minket, és megmenekülünk az ítélet súlya alól. A halála megmentett minket, és megbékélhettünk Istennel: ez a reménység pedig nem szégyenít meg.

A Krisztusba vetett reménységünknek ára volt: Krisztus szenvedett és meghalt azért, hogy a miénk lehessen. Ha Őt követjük, akkor nekünk is szembe kell néznünk megpróbáltatásokkal, de ezeknek örülhetünk. A szenvedésből kitartás születik; megtanuljuk, hogy mit jelent folytatni és Istenben bízni olyankor is, amikor a körülményeink feladásra sarkallnak. A kitartás építi a jellemünket, és Isten hűségére emlékeztet újra meg újra, amikor megpróbáltatások érnek. Végül pedig ez a jellem reménységgé formálódik, az örök megváltásra való örömteli és magabiztos várakozássá.

Isten reménnyel ajándékoz meg bennünket, mert nagyon szeret. Nem kell, hogy beavasson a Krisztus visszajövetelére vonatkozó tervébe vagy abba, hogyan leszünk majd vele mindörökké. Azt azonban elárulta, hogy reménységben élhetünk és várakozhatunk az eljövendő jóra még akkor is, ha pillanatnyilag megpróbáltatásokat kell kiállnunk. Mi elfáradhatunk, de a reménységünk nem változik, hiszen Istenünk sem változik. Akár örömben, akár bánatban, mindig miénk a remény, amelyben nem csalatkozunk.

IMÁK-MÓDSZER:

I, mint igevers.

Írd le legalább egyszer az igeverseket. Lassíts le, és másold ki az adott részt a Bibliából. Közben koncentrálj arra, amit éppen írsz. Az sem árt, ha ezt többször megismétled.

M, mint megfigyelés.

Szánj időt a szöveg gondos tanulmányozására. Mit veszel észre a mára kijelölt részben? Ki lehetett a célközönség? Kihez beszél az író? Milyen kulturális tényezők játszhattak még szerepet a szöveg kialakításában? Vannak olyan szavak vagy témák, amelyek többször megismétlődnek? Milyen irodalmi eszközöket használt az író?

Á, mint átültetés.

Miután figyelmesen elolvastad a mára kijelölt igeszakaszt, határozd meg az abban közvetített fő üzenetet vagy igazságot. Hogyan tudnád ezt a saját életedben is alkalmazni? Mit gondolsz, mi az, amit ennek az igazságnak tudatában ma meg kellene tenned?

K, mint köszönet vagy kérés.

Imádkozd át Isten szavait. Ha Ő bármit felfedett előtted a tanulmányozás során, imádkozz efelől. Ha Ő rámutatott bármilyen bűnödre vagy hiányosságodra, valld meg. Imádkozd át a szakasz igazságait.