Őrizd meg a reményt!Minta

Bizalommal várni

Olvasd el: Zsoltárok 31

IMÁK: Zsoltárok 31:24

„Legyetek erősek és bátrak mind, akik az Örökkévalóban bíztok!”

Elmélkedés

Minden más reményünk az Istenben való reménységünkön alapszik. Ehhez azonban ismernünk kell Istent, és emlékeztetnünk kell magunkat a hűségére. Hogy ért el téged Isten a múltban? Mikor tartotta meg a neked tett ígéreteit? Hogyan láttad már megnyilvánulni erejét az életedben?

A 31. zsoltár csodálatosan példázza azt, mit jelent Istenben reménykedni. A zsoltáros ismerte Istent. Tudta, hogy mindig hűséges volt hozzá és az övéihez. Biztos volt abban, hogy Isten meg fogja szabadítani, mert már a múltban is megtette. A zsoltáros tudta, hogy mire képes Isten, mert ismerte Őt. Tudta, hogy bátran járulhat hozzá kéréssel, mert már látta, milyen hatalmasan munkálkodott Isten a múltban és hogyan válaszolt az imáira. Már megtapasztalta, hogy milyen, ha Isten lehajol hozzá. Örvendezett Isten múltbeli gondviselésében és reménykedve várta, hogy az Úr megtartsa a további ígéreteit.

A zsoltáros emlékezteti Istent az ígéreteire. Ha nehezünkre esik hinni Benne, vagy esetleg a jóságában, a felénk érzett szeretetében, akkor segíthet, ha felidézzük, amit eddig ígért nekünk és eddig tett értünk. Ezzel vallást tehetünk a hitünkről és megmutathatjuk Istennek, hogy bízunk Benne és abban, hogy ismét lehajol majd hozzánk. Ha nehezünkre esik bízni Istenben, akkor válasszuk ki természetének egy aspektusát, és kapaszkodjunk abba – mint például a szeretetébe vagy az igazságosságába. Ebből erőt meríthetünk a bizalomhoz.

A reménység az, hogy bizalommal várunk Istenre akkor is, ha nem látjuk a jövőt. Ha ellenség vesz körbe, ha elborít a félelem, a kétség vagy a gyász, a remény az, ami erőt ad a kitartáshoz. Az Isten gondviselésében való reménykedés arra emlékeztet, hogy olyan Istenünk van, aki gondot visel ránk, aki jó, aki szerető, könyörületes és igaz. Ne add fel a várakozást! Ő tudja, merre visz az utad, és már most a szabadulásodat munkálja.