Őrizd meg a reményt!Minta

Vigasz a bajban

Olvasd el: Zsoltárok 119:49–64

IMÁK: Zsoltárok 119:49–50

„Emlékezz, Uram, szavadra, szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál! Ez ad erőt és vigasztalást szorult helyzetemben, mert beszéded és ígéreteid megelevenítenek!”

Elmélkedés

A remény vigaszt nyújt a bajban. Isten azt ígéri, hogy megelevenít minket, ezért ki tudunk tartani és várni Rá. A zsoltárost is megelevenítették Isten ígéretei, ezért maradt engedelmes és ezért követte Isten parancsolatait. A zsoltáros leírja, milyen örömre lelt az Isten parancsainak való engedelmeskedésben és hogyan lelt vigaszra Isten törvényében.

Ha elhisszük, hogy Isten az, akinek mondja magát, akkor követni akarjuk a parancsolatait. Ha megértjük, hogy kicsoda Isten, akkor szívesebben engedelmeskedünk Neki, és azért követjük a parancsait, mert rájövünk, hogy ezáltal életre lelhetünk.

Isten szent, és a szentsége, csakúgy, mint szeretete, jósága és hűsége, a reménységünk egyik alappillére. Bár szentsége miatt bűneink elválasztanak tőle, szeretetéből fakadóan azonban elküldte Fiát, hogy kifizesse az árat ezekért a bűnökért, így megigazulhatunk Előtte. Ha hiszünk Jézusban, teljes bűnbocsánatot nyerünk. Örök életet kapunk, és mindörökre Istennel lehetünk mindazért, amit Jézus elvégzett, hogy megbékítsen minket az Atyával.

Az Isten szentségében való remény arra indít, hogy engedelmeskedjünk a parancsolatainak és az Ő útjain járjunk. Minél inkább követjük a rendeléseit, annál jobban megismerhetjük Őt. Minél jobban megismerjük Őt és az ígéreteit, annál jobban bízunk Benne. Tudhatjuk, hogy az ígéretei igazak, mert ha szent, akkor nem hazudhat. A szentsége vigaszt nyújt, megelevenít és arra biztat, hogy várjunk Rá akkor is, amikor nem tudjuk, mit hoz a jövő.

A reménységünk azon alapszik, aki Isten. Isten természetének minden aspektusa – a szeretete, a hűsége, az igazsága, a jósága, az ereje és a szentsége – reményt ad nekünk a jövőre nézve. A Belé vetett remény engedelmességre sarkall és növeli a hitünket. Ha Istenben reménykedünk, akkor követni akarjuk a parancsolatait, mert meg vagyunk győződve arról, hogy semmi sem lehet jobb nekünk annál, mint Vele járni az utunkat.