Őrizd meg a reményt!Minta

Remény az életen túl

Olvasd el: 1 Korinthus 15:1–28

IMÁK: 1 Korinthus 15:16–19

„Mert ha a halottak tényleg nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek. Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg. Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!”

Elmélkedés

A korinthusi gyülekezethez írt levelében Pál Krisztus feltámadásának fontosságáról ír. Pál elismétli az evangélium üzenetét: Krisztus meghalt a bűneinkért, eltemették, azután a harmadik napon feltámadt és sok embernek megjelent. Feltámadása utáni megjelenései azért voltak fontosak, mert így a korai egyház számára szemtanúk igazolhatták, hogy Jézus korábbi ígéretéhez hűen valóban feltámadt.

A feltámadás keresztény hitünk alapja. Krisztus feltámadása nélkül nincs miben reménykednünk. Pál elmondja, hogy ha Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor számunkra sincs feltámadás a halál után. Sőt, Pál egyenesen azt állítja, hogy ha csupán a földi élet viszonylatában reménykedünk Krisztusban, és nem az örökkévalóságot szem előtt tartva, akkor szánalmasabbak vagyunk azoknál, akiknek egyáltalán semmilyen reménységük nincsen.

Krisztusban való reménységünk alapja az, amit a kereszten tett, és amit megígért, hogy az öröklétben tenni fog. Ha a reménységünk nem terjed a halálon túlra, akkor nincs miben bíznunk. A reménységünk azért nem múlik el, mert örökre szól: Krisztus azt ígérte, hogy feltámaszt bennünket az örök életre. Azonban ha nincs feltámadás, nincs miben reménykednünk. Ha nincs öröklét Krisztussal, akkor életünknek sincs értelme és célja.

Abba vetjük a reménységünket, ami igazi és tartós, hiszen minden más értéktelen. Reményünk az Istennel való kapcsolatban van és abban, hogy egy napon Krisztussal töltjük az örökkévalóságot. Ez az, ami igazi és tartós, és ez a remény ad nekünk örömet és életet. Reménységünk Isten ígéretében gyökerezik. Üdvbizonyosságban élhetünk, vagyis tudjuk, hogy az örökkévalóságot Krisztussal töltjük majd, mert Ő az, aki kezében tartja a jövőnket.