Őrizd meg a reményt!Minta

Emlékezz, tanulj, valld meg!

Olvasd el: Zsoltárok 136

IMÁK: Zsoltárok 136:23–26

„Gondolt ránk, mikor megaláztak minket, mert örökké tart kegyelme, és megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart kegyelme. Ő ad enni minden teremtménynek, mert örökké tart kegyelme. Adjatok hálát a Menny Istenének, mert örökké tart kegyelme!”

Elmélkedés

Reménységünket folyamatosan megpróbálja mind az ellenség, mind pedig Isten. Az ellenség hazugságokkal tesz próbára minket: ha elhisszük neki, hogy a világ is be tudja tölteni a vágyainkat, akkor mindent megtesz azért, hogy a bizalmunkat olyasmibe vessük, amit a világ kínál. Ugyanis ha bármi másban reménykedünk, mint Istenben, bizonyosan csalódni fogunk. Ha azonban azt látjuk, hogy minden, amiben bíztunk, összeomlik, akkor feladjuk és elhisszük, hogy értelmetlen reménykedni.

Ellenben amikor Isten teszi próbára a reménységünket, akkor lehetőséget ad a növekedésre. Türelmes velünk, és segít, ha elbukunk. Isten tudja, hogy hajlamosak vagyunk megadni magunkat a félelmeinknek és másba helyezni a reményünket. Ezért adta nekünk a Szavát, a Szent Szellemet és a keresztény közösséget, hogy ezek segítsenek nekünk megmaradni a reménységben.

A remény az a bizonyosság, hogy akkor is Istenre várunk, amikor nem látjuk, mit hoz a jövő. A remény bátorságot ad, hogy türelmesen várjunk Isten bölcsességére és cselekvésére. Azonban az ilyen reménység gyakorlatot és önuralmat igényel. A hitünk csak akkor állhat meg szilárdan Istenben, ha tudjuk és tudatosítjuk magunkban, hogy kicsoda Isten.

A 136. zsoltár bemutatja, hogyan gyakorolhatjuk magunkat a reménységben. Először is emlékezzünk Isten tetteire. Idézzük fel, mi mindent tett Ő, mivel ez emlékeztet minket arra, hogy mire képes és mi mindent hajlandó megtenni értünk. Emlékezzünk múltbeli hűségére, hogy bizalommal várjuk hűségének megnyilvánulását a jövőben. Emellett tudjunk meg Róla minél többet. Tanulmányozzuk az Ő szavát, hogy igazán megismerhessük. A zsoltáros felidézi, ahogy Isten hűségesen bánt az övéivel a múltban, és közben felfedezi, hogy kicsoda is Ő. Végül pedig valljuk meg az Ő jóságát. Akár a veszteség, akár a bőség idejét éljük, valljuk meg Isten jóságát. Ha így teszünk, akkor növekedni fog a Belé vetett bizonyosságunk, és így megmutathatjuk a környezetünknek, mit jelent hitben élni.

Így gyakorolhatjuk a reménységünket: emlékezzünk Isten tetteire, tudjunk meg Róla minél többet, és tegyünk vallást az Ő jóságáról. Ha így járunk el, akkor Ő növelni fogja a hitünket, miközben Tőle várjuk a jó dolgokat ebben az életben és az elkövetkezőben egyaránt. Ő jó dolgokat ígér nekünk.