Őrizd meg a reményt!Minta

Szeretet, amely sosem csal meg

Olvasd el: 1 Korinthus 13; 1 János 4:9-11

IMÁK: 1 János 4:9-11

„Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre az egyetlen Fiát, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk. Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre azért, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért. Kedveseim, ha Isten így szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az isteni szeretettel kell szeretnünk egymást.”

Elmélkedés

A szeretet a remény alapja. A reménység nem csalhat meg bennünket, mert Isten szeretetében gyökerezik. Szeretet nélkül nincs remény. Ha Isten nem szeretne minket, akkor nem küldte volna el Jézust azért, hogy meghaljon értünk és ezzel az áldozattal tökéletesen megszabadítson minket. Szeretet nélkül Isten nem tenne ekkora erőfeszítéseket, hogy Magához hívjon minket és örök életet adjon nekünk. Szeretet nélkül nincs miben reménykedni.

A reménységünk nem csalhat meg, mert Isten szeretetében gyökerezik: a reménységünk soha nem csalfa, mert Isten sem az. Mivel Isten olyan nagyvonalúan szeretett minket, hogy egyetlen fiát is halálba küldte értünk, reménykedhetünk. A reményünk az Ő változhatatlan, megingathatatlan és biztos szeretetén alapszik.

Nem tudjuk teljesen megérteni a reménység ajándékát, ha nem értjük Isten szeretetét, amelynek köszönhetően nem csupán az örök életben, hanem földi dolgokban is reménykedhetünk. Jézus annyira szeretett, hogy meghalt értünk, és megadta nekünk, hogy örömmel és magabiztosan várakozhatunk a jóra. Megengedi, hogy betekintést nyerjünk a munkájába, és hogy meglássuk, Ő még ebben a megtört világban is hűséges és nem hagy el bennünket.

Azért tudjuk szeretni a körülöttünk élőket, mert Isten szeret minket. Reménységünk lehet a kapcsolataink felől, és Isten szeretetének köszönhetően mások életében is várhatjuk az áldást. De nem kell teljesen kétségbeesnünk akkor sem, ha mégis csalódunk az emberekben. A mi reménységünk nem bennük és az ő jóságukban, hanem Krisztusban és az Ő szeretetében rejlik. Mivel ez egy hatalmasabb reménység, ezért azokat is képessé válunk szeretni, akik fájdalmat okoznak nekünk.

Tanulmányunk előrehaladtával megvizsgáljuk, hogy milyen kapcsolatban áll a hitünk és a reménységünk, és hogyan lehet mindkettőnek a szeretet az alapja. A szeretetnek köszönhetően van hitünk és reményünk. Micsoda ajándék ez! Mindentől függetlenül a reménységünk szilárd alapon áll, mivel Isten szeretete soha nem változik.