Őrizd meg a reményt!Minta

Megmentő reménység

Olvasd el: Róma 8:18-25

IMÁK: Róma 8:24-25

„A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!”

Elmélkedés

Az Istenbe vetett reménység nem passzív. Ez egy tudatos választás, hogy naponta elköteleződünk Isten és az Ő ígéretei mellett. Minden alkalommal, amikor az Ő ígéreteibe kapaszkodunk, minden alkalommal, amikor eszünkbe jut, hogy Isten megváltást ígért nekünk a reménységünket erősítjük.

A megpróbáltatásokkal a bűn miatt kell szembenéznünk ebben a világban. A mi személyes szenvedésünk talán nem a bűn eredménye, de a megtörtség, a fájdalom, a megkötözöttség és a hanyatlás igen. A világ nyögve és sóhajtozva várja a megváltást és a szabadulást.

Mi is megváltásra várunk. Ha Krisztusban vagyunk, akkor miénk az eljövendőkbe vetett reménység ajándéka. Ő dicsőséges megváltást ígért, mind szellemi, mint fizikai értelemben, de ezt még a jövő rejti magában. Feszült várakozásban élünk, hiszen bár tudjuk, mit ígért Isten, de még várnunk kell rá. A „még nem”-ben élünk.

De a „még nem”-ben is kapaszkodhatunk a reménybe – a Jézus Krisztus által elért teljes megváltás reményébe. Ebbe a reménységbe kapaszkodunk a megkötözöttségeinkben. Ebbe kapaszkodunk, amikor körülöttünk minden szétesik. Ebbe kapaszkodunk, amikor a testünk megtörik, amikor az elménk megváltozik, amikor a szeretteink meghalnak, amikor az országok vezetése összeomlik. Ebbe a reménységbe kapaszkodunk, hiszen ebben van a mi megváltásunk. Ha Krisztus munkájában és az Ő áldozatában, feltámadásában és visszatérésében reménykedünk, akkor megmenekülünk.

Ez a reménység ad erőt a folytatáshoz. Ha nem hisszük, hogy egy nap majd megtapasztaljuk Krisztus dicsőségét és a teljes megváltást, akkor nem lenne okunk bízni Benne. Minden egyes nap tudatosan el kell döntenünk, hogy Benne bízunk, máskülönben nem fog növekedni a reménységünk.

Az élet talán nem válik könnyebbé, de megtanulunk kitartani. A kitartás gyakorlat kérdése, elsajátítható. Csak akkor válhatunk kitartóvá, ha gyakoroljuk ezt az erényt. Ha úgy döntünk, hogy hiszünk abban, aki megmentett és megszabadít a szenvedéstől, akkor azáltal edzhetjük magunkat a kitartásban, hogy várunk az Ő visszajövetelére.