Őrizd meg a reményt!Minta

A reménységben állhatatosan

Olvasd el: 2 Korinthus 4:7–18

IMÁK: 2 Korinthus 4:8–10

„Mindenfelől bajok vesznek körül és nehézségek szorongatnak bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mitévők legyünk, de nem esünk kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket. Néha földre terítenek, de nem tudnak egészen elpusztítani. Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő feltámadott élete is megnyilvánuljon bennünk.”

Elmélkedés

A remény a bizalom Istenben és a várakozás Őrá még akkor is, amikor nem látjuk a jövőt. A kitartás az, hogy akkor is bízunk Isten jóságában, amikor a körülményeinkhez képest legszívesebben feladnánk. Amikor Pál a korinthusi gyülekezetnek írt, emlékeztette őket, milyen a kitartás. Bátorította őket, hogy tartsanak ki a megpróbáltatásokban, és továbbra is abban reménykedjenek, ami örökkévaló, ne abban, amit látnak.

Reménységben élni olyan küzdelem, amely folyamatos erőt és kitartást igényel. Az ördög, valamint saját kétségeink és félelmeink befolyásolhatnak minket, és arra csábíthatnak, hogy elveszítsük a reményt. Bajok vehetnek ugyan körül, de a szenvedés közben is élhetünk reménységben. Pál emlékeztette a korinthusi gyülekezetet a reménységre, amikor megosztotta velük az igazságot: nehézségek szorongatták őket, mégsem szenvedtek vereséget; nem tudták, mitévők legyenek, de nem estek kétségbe; ellenségeik üldözték őket, de Isten soha nem hagyta el őket; földre kerültek, de nem tudták elpusztítani őket.

Azért nem szenvedtek vereséget, nem estek kétségbe, nem hagyták el őket, és azért nem pusztultak el, mert emlékeztek a reményükre. Azáltal, hogy emlékeztek és hittek Istenben és Krisztus ígéretében, mindig magukban hordozták Krisztus halálát. Soha nem szűntek meg az igazság fényében élni. Ez tette lehetővé számukra, hogy a környezetükben tanúskodjanak azoknak, akik nem ismerték Krisztust.

Isten szándékait semmi sem teheti semmissé – még a szenvedések közepette sem. Semmilyen ellenállás, üldözés, nehézség vagy szenvedés sem változtathatja meg Isten tervét. Ő hűséges hozzánk, így mi is hűségesek lehetünk hozzá, miközben a reménységben kitartva elviseljük a szenvedést. Amikor kitartóan Krisztusba vetjük hitünket, emlékezve az Ő halálára és mindenre, amit értünk tett, győzelemben élünk. A nehézségek, amelyeket ma elszenvedünk, valójában könnyűek és mulandóak ahhoz a mindent felülmúló nagysághoz képest, hogy Vele lehetünk. Krisztus ismeretének mindent felülmúló öröme mindig nagyobb lesz, mint a fájdalmunk és szenvedésünk, nagyobb a küzdelmeinknél és szívfájdalmunknál.