Ízleljétek és lássátok

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Máté 5:6

KEZDÉSKÉPP

Mindannyian ismerjük az éhséget. Éhes csecsemőként sírtunk, mohó felnőttekként pedig ingerlékennyé válunk, „mérhes”-ek leszünk. Azt a fajta éhséget is ismerjük, ami arra késztet minket, hogy áldozatokat hozzunk és nagyra törjünk; az éhség, ami betölti a gondolatainkat, átformálja a szemléletünket és teret ad törekvéseinknek. Ez az éhség idővel a személyiségünket is formálja. Az orvosok gyakori mondása, miszerint „az vagy, amit megeszel” egy olyan alapvetés, ami a lelkiekre egyaránt érvényes.

Amikor az étrendünk önző törekvésekből, kétszínűségből, anyagiasságból és hűtlenségből áll, elkerülhetetlenül megtestesítjük ezeket a tulajdonságokat. Hasonlóan ahhoz az ételfüggőhöz, aki egy egész zacskó chips után nekilát egy doboz fagyinak, az erkölcsi kompromisszumból könnyen belecsúszhatunk az önpusztítás mélyebb bugyraiba, mint például kapzsiság, paráznaság, irigység és a többi úgynevezett halálos bűn gyakorlásába. James K. A. Smith filozófus az éhségünk „visszaszoktatásának” fontosságáról beszél. Vagyis arról, hogy legmélyebb vágyainkat és sóvárgásainkat Krisztus fennhatósága alá kell helyeznünk.

Elhívásunk az igazság éhezésére és szomjazására szól.

LELKI BETEKINTÉS

Isten megváltó kegyelme az igazság, amit keresnünk kell – a kegyelem, ami azokon a területeken hoz áldást az emberiségnek, ahol a legnagyobb szükségünk van rá: Istennel való kapcsolatunkban, a lelkünk megújításában és a társadalmunk felépítésében.

MEGFIGYELÉSEK

Isten igazságosságának dicsősége abban testesül meg, ahogy kiterjeszti megváltást hozó irgalmas kezét. Ezt az igazságosságot Jézus testesítette meg, és bárki, aki hittel befogadja Őt, részesül a megváltó áldásban. Amikor Máté, a vámszedő megbánta bűneit, átélhette Isten igazságosságát és áldását. Hasonlót tapasztaltak a prostituáltak és azok, akiket „bűnösöknek” kiáltottak ki. Jézus ezért így szólt a vallási vezetőkhöz: „Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában” (Máté 21:31). Nem csoda, hogy a zsidó vezetők le akarták őt tartóztatni. Egy alternatív királyság tolakodott be vallási rendszerükbe – méghozzá az Isten királysága.

„Ez az áldott állapot – mondja Donald Hagner – nem a győzteseké, hanem a befogadóké.” Keményen ellen kell állnunk annak a természetes késztetésnek, hogy megpróbáljunk találni valamit magunkban, ami Isten kedvére való. Megváltásunk az elejétől a végéig isteni kezdeményezés által történt. Hogyan máshogy magyarázhatnánk azt, hogy Isten elfogadja az Ábrahámhoz hasonló gyávákat vagy az olyan házasságtörőket és gyilkosokat, mint Dávid? (Lásd Róma 4:1-8.) És persze mivel magyarázzuk a saját hitünket?

ALKALMAZÁS

Miközben küzdünk annak a gondolatával, hogy egyedül a hit hoz megigazulást, a reformátorok ragaszkodtak ahhoz, hogy a hitünk nem marad egyedül. Kálvin meg volt győződve arról, hogy „nem álmodhatunk jócselekedetek nélküli hitről, sem pedig az ezt nélkülöző megigazulásról.” Krisztussal való egyesülésünk következményeképp megismerjük a Szentlélek megújító munkáját, ami pedig az igazság gyümölcsét termi (Galata 5:22-23).

Jézus ilyen módon belülről kifelé formálja át étvágyunkat. Az ilyen ember Luther Márton szerint „minden erejével folyamatosan azon dolgozik, és arra törekszik, hogy előremozdítsa mindenki általános jólétét és jó magaviseletét, és... ennek fenntartását segíti elő szavakkal és tettekkel, tanítással és jó példával.”

Azokban, akik éhezik és szomjazzák az igazságot megmutatkozik, hogy megelégedésre leltek, hiszen egyre igazabb (és mégis tökéletlen) életet élnek. Te éhezed és szomjazod az igazságot? Hogyan mutatkozik meg életedben ez az új étvágy?