A szegénység, ami gazdaggá tesz

Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Máté 5:3

KEZDÉSKÉPP

Mike Vetrone egy heroinfüggő ex-drogfutár volt, aki a maffiának dolgozott. Teljesen egyedül érezte magát, folyamatosan az életére törtek, belefáradt a menekülésbe, és felmerült benne, hogy véget vet az életének. Egy felhős reggelen, Dél-Floridában Mike betért a kedvenc helyére, a Big Apple Bagelbe, hogy megvegye az utolsó reggelijét. A lakásába visszatérve bekapcsolta a tévét, hogy legyen egy kis társasága. Egy tévés prédikátorral találta magát szemben, aki ezt mondta: „Az élet képes megragadni a grabancod, és a térdeidre kényszeríteni.”

Mike felhangosította.

„Létezik egy lánc, ami minden lelket megkötöz – mondta a prédikátor –, ez a lánc pedig a bűn, egy olyan függőség, amitől csak Jézus halála és feltámadása képes megszabadítani.” Ahogyan a tévés evangélista Krisztushoz hívta a nézőket, Mike hirtelen felkiáltott: „Igen!”. Ettől a pillanattól kezdve sosem érezte magát egyedül.

Mike nem az öngyilkossággal nézett szembe, hanem egy új kezdettel.

LELKI BETEKINTÉS

Akkor válunk késszé elfogadni a Király gazdagságát, amikor megérezzük a lelki szegénységünket. A királyság nem a harácsolókat várja, hanem a megtörteket – azokat, akik a saját erejük végére értek, és üres kezekkel mennek Isten felé.

MEGFIGYELÉSEK

A „mennyek országa” kifejezés többször előfordul Máté evangéliumában, és tulajdonképpen egyet jelent „Isten királyságával”. Azt az igaz, békés, tiszta és örömteli életet írja le, ami az Istennel való közösségben válik valóra. Az ilyen áldások szembeszállnak a bálványainkkal – a kényelem, siker és nemzeti büszkeség isteneivel – és ezeknél valami sokkal hatalmasabbat ígérnek. Tulajdonképpen a bálványok csupán alantas és kicsavart paródiái annak, ami a királyságban megelégítő valóság. Jézus a boldogmondásokat a királyságra való utalással keretezi: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Máté 5:3, 5:10).

Figyeld meg, hogy Jézus úgy írja le a mennyek országát, hogy az „övék”! Az, hogy ez a kifejezés a mondatrész elején van, azt sugallja, hogy a mennyek országa ennek a bizonyos csoportnak van fenntartva, a lelki szegényeknek, a mellőzötteknek, az elfeledetteknek. Nem azok számára, akik elégedettek az életükkel és folyamatosan irányítanak. Nem azoknak, akik hisznek magukban, akik természetüknél fogva mindenben sikeresek. Ahogyan Luther Márton is mondta a halálos ágyán: „Mindannyian koldusok vagyunk; ez az igazság.”

ALKALMAZÁS

Jézus kortársai közül sokan egy Józsué vagy Dávid típusú megmentőt vártak, egy rangos katonát, aki kiűzi a rómaiakat és felállít egy földi királyságot. Ehelyett úgy ismerték őt, mint a vámszedők barátja – olyan csalóké, akik az elnyomó hatalommal szövetkeztek.

Jézus példájával azonosulva nem kell mindig megvédenünk magunkat, vagy megszerezni az utolsó szó jogát. A keresztények, akik lélekben szegények, élhetnek úgy, hogy mások rosszindulatúak feléjük, vagy félreértik őket. Olyanok lehetünk, mint Jézus Heródes Antipász előtt – némák. Az ilyen szegénység elengedhetetlen, amikor kísértést érzünk arra, hogy kinyírjuk „ellenségünket”, aki másként gondolkodik egy társadalmi vagy politikai kérdésről.

Hogyan fogod megtestesíteni a lelki szegénységet, még azok között is, akik vitázni akarnak?