Az ember a középső kereszten: Egy 7 napos húsvéti olvasóterv Minta

A SZIKLA ELGÖRDÜLT

„Miért keresitek a holtat az élők között? Nincsen itt, hanem feltámadt.” (Lukács 24:5-6)

Amikor Jézusra Messiásként gondolunk, akkor a legtöbben azonnal személyes élményekben gondolkodunk: Jézus az én Megváltóm. Megbocsátja a bűneimet. Bennem él. Ezek persze mind igazak. Az 1. századbeli zsidó elvárások Jézus megváltói létét azonban ennél sokkal tágabban értelmezték. Ha egy 1. századbeli zsidóval beszéltünk volna a megváltói elvárásairól, olyan reménységeket fedeztünk volna fel, amik, bizonyos értelemben, sokkal tágabb látókörűek voltak.

A zsidók arra számítottak, hogy hőn várt Megváltójuk eljön elpusztítani az őket elnyomó pogányokat, újjáépíti a templomot, és megalapozza Isten igazságos uradalmát a Földön. Hazafias reménységük volt afelől, hogy a Megváltó eljön és győzelemre vezeti Izrael népét. Jézus megérkezése az Általa végbevitt csodákkal, az Általa elmesélt történetekkel, és az Általa beteljesített próféciákkal nagy elvárásokat támasztott követői között. Amikor viszont épp megállapodtak abban a reményben, hogy Ő fogja Izrael népét politikailag felszabadítani, megváltói reménységüket látták csüngeni egy római akasztófán a Golgotán. Amikor pedig Jézus felkiáltott, hogy „Bevégeztetett.” (János 19:30), a legtöbbjük biztos egyetértett.

Mégis hogy lehet az akkor, hogy ez a csapat hívő, akiknek a megváltói reménysége egy palesztinai sírboltban lett eltemetve, nemcsak, hogy hittek abban, hogy Jézus a Megváltó, hanem Uruk halálának helyéhez közel az utcán erről tanúbizonyságot is tettek? A válasz, amivel át van itatva az Újszövetség minden oldala, Jézus fizikai feltámadásában lelhető fel. Az angyali kijelentés a nők számára, akik egy holttest bebalzsamozásához hoztak fűszereket, radikális átszerveződést eredményezett a hívek által látott nagypénteki események kapcsán, és teljes változást életük és jövőképük tükrében. Amikor a Megváltó újra megjelent köztük, ugyanúgy élve mint korábban, az előzőleg szomorú, gyászoló, levert, és megtört tanítványok merész és örömteli szemtanúkká lettek. Immár ők hirdették Krisztus feltámadásának valóságát egy olyan testben, amit látni, megérinteni, és tapintani lehet, és mégis olyan tulajdonságokkal volt ellátva, amik feltámadása előtt nem voltak rá jellemzők. Megváltói munkája bevégeztetett, élete és uralma viszont nem!

Csakis a tanítványok felismerése az Ő feltámadott jelenléte kapcsán nyert értelmet Krisztus megváltói léte. Valóban, amit a korábbi zsidó vallási vezetők fedeztek fel, mikor „a követ a sírbolt elől elhengerítve találták” (Lukács 24:2) és látták, amint „maga Jézus állt meg közöttük” (36. vers) volt az a végtelen remény, öröm, és hatalom, ami a szívükben fellobbant. Ezek pedig elérhetőek maradtak mindenki számára, akik bizalmukat Jézusba, a Feltámadott Messiásba helyezik. A feltámadás, és csakis a feltámadás változtathatja át a szomorúságot, gyászt, és vereséget reménységbe, örömbe, és hatalomba. A feltámadás, és csakis a feltámadás jelentheti ki, hogy Megváltónk legyőzi ellenségeit, helyreállítja követőit, és az egész világon érvényes az uralma. Jézus feltámadása mindent megváltoztat azzal kapcsolatban, ahogy a mai naphoz viszonyulsz.

• Hogyan hív el engem arra Isten, hogy másképp gondolkozzak?
• Hogyan rendezi át a szívem vonzalmait, amiket szeretek?
• Mit kíván tőlem Isten, hogy megtegyek a mai nap folyamán?

Ezt az olvasótervet egy másik forrás nyomán dolgoztuk ki. Tudj meg többet az Életre Szóló Igazságról és Alistair Begg-ről.