Az ember a középső kereszten: Egy 7 napos húsvéti olvasóterv Minta

EZT MONDVA MEGHALT

„Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: »Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!« És ezt mondva meghalt.” (Lukács 23:46)

Ezen szavak egyszerűsége olyan igazságokra mutatnak, amelyeket nehéz könnyekkel kifejezni.

Lukács, jó megfigyelőképességével, egy „időrendi beszámolót” ad nekünk Jézus keresztre feszítéséről – ahogy evangéliuma elején elmagyarázza, egy olyan beszámolót, amelyet alapos kivizsgálás eredményeként úgy készített, hogy olvasóként „meggyőződhess annak bizonyosságáról, amire tanítottak” (Lukács 1:3-4). Nem kívánja pátoszba itatni irományát. Ehelyett azért ír, hogy igazságra jussunk. Így Jézus utolsó lélegzetvétele is egyszerű frázisként van feltüntetve: „Ezt mondva meghalt.”

Lukács nem azt akarja, hogy azon merengjünk, Jézusnak milyen befolyása volt az utolsó lélegzetvétele felett. Ő döntött úgy, hogy lelkét Atyja szerető kezébe helyezi. Tudta, hogy munkássága bevégeztetett. A bűn zsoldja meg lett váltva, a kárpit kettérepedt, követői pedig beléphetnek Atyja jelenlétébe egy örök életre. Mindent egybevetve, amit Jézus mondott kereszthalála előtt, végső szavai megerősítik, hogy a halála egy magatehetetlen áldozaté volt, amit kegyetlen körülmények írtak fölül. Elmondta tanítványainak hónapokkal azelőtt, hogy Jeruzsálembe megy, és hogy „az Emberfiának sokat kell szenvednie… és meg kell öletnie” (Lukács 9:22). János szerint elmagyarázta nekik, hogy „én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki nem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem” (János 10:17-18).

Jézus nem magatehetetlenül, hanem önként ment a keresztre. Az Atya tervének eleget téve választotta ki azt a pillanatot, amikor életét adhatja juhaiért (János 10:11). Itt magát az életnek az Íróját láthatjuk, amint az utolsó leheletét adta ki és emlékeztetett minket az abszolút hatalmára és kifogyhatatlan szeretetére egyaránt. „Ezt mondva meghalt”, hogy miután kilehelte a lelkét, te azt a friss, tiszta levegőt lélegezhesd be, ami újjászületésed pillanatában lett elérhetővé számodra. „Ezt mondva meghalt”, hogy egy nap újjászületett teremtésként olyan tüdővel vegyél levegőt, ami soha nem enyészik el. Ő, aki szuverén hatalommal bír az általad belélegzett levegő felett, szuverén módon vette az utolsó lélegzetét. A dicséretednél és imádatodnál kevesebbet nem érdemel.

• Hogyan hív el engem arra Isten, hogy másképp gondolkozzak?
• Hogyan rendezi át a szívem vonzalmait, amiket szeretek?
• Mit kíván tőlem Isten, hogy megtegyek a mai nap folyamán?