Az ember a középső kereszten: Egy 7 napos húsvéti olvasóterv Minta

A TELJES SÖTÉTSÉG

„Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.” ‭‭(Lukács 23:44-45)

Ahogy haladunk a történetben Jézus keresztre feszítését illetően, most dél körül járunk, amikor is teljes sötétség borult a környékre. Képzeld csak el, hogy össze lehettek zavarodva az emberek. Minden bizonnyal hirtelen nagyon védtelennek és nagyon feszültnek érezték magukat. Lehettek ott olyanok is jónéhányan, akik jelen voltak Jézus elfogásánál és emlékeztek arra is, hogy figyelmeztette őket: „Ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.” ‭‭(Lukács 22:53) ‭De a többségük talán így beszélt egymás között: Vajon mi lehet ez a sötétség? Mégis miért történik ez az egész?

Bizonyos értelemben tudniuk kellett volna a választ erre a kérdésre. Jézus akkor halt meg, amikor Jeruzsálemben éppen a Pészahot ünnepelték. Ezt az ünnepet már több száz éve minden évben megtartották. Ezalatt az időszak alatt a zsidóság visszaemlékezhetett az utolsó csapásra, amit Isten Egyiptomra küldött. Arra, ahogyan a halál angyala elérkezett hozzájuk, és az elsőszülött fiak halálakor elsötétült az egész föld. Eszükbe juthatott, hogy a sötétség akkor halált hozott. Csak azok találták életben elsőszülötteiket ébredéskor, akiket az áldozati bárány vére oltalmazott. Ahogyan már láthattunk mintegy előzetesként az Egyiptomból való kivonulást megelőző eseményekben, úgy most itt is a sötétség megelőzte Krisztus halálát. Ő volt és jelenleg is ő a tökéletes Áldozati Bárány.

Mint a bűnök elhordozója – a tökéletes, makulátlan Bárány –, úgy lépett be Jézus a bűntelen Isten jelenlétébe. Sőt, önmagán kívül nem hozott semmiféle helyettes áldozatot magával. Mindezen pillanatig a történelem során, ahhoz, hogy a Jeruzsálemi templomban Isten szent jelenlétébe léphessen a főpap, helyettes áldozatot kellett bemutatnia saját bűneiért, illetve mindazok bűneiért, akiket képviselt. Ám ezúttal a Főpap a Szent Isten jelenlétébe lépett, anélkül, hogy vitt volna magával bármit is. Mégis miért? Mert nem volt szüksége helyettes áldozatra. Tökéletes volt és bűntelen, mindazonáltal Ő maga volt az áldozat. Jézus maga volt a Bárány. Nem volt semmi, amit magával tudott volna vinni vagy kellett volna vinnie. Ahogyan Péter mondta: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára.” ‭‭(1Péter 2:24) Tehát Isten ítéletében nem a sötétségé az utolsó szó. Mert Jézus bűnné vált, vállalva Isten teljes haragját, azért, hogy mi átjuthassunk Isten királyságába, „az ő csodálatos világosságába” (‭‭1Péter 2:9). Nincs a világon semmi más, ami ennél jobban rámutatna Isten bűnösök iránti szeretetére, illetve arra, hogy a bűneink mennyire valóságosak is Isten számára.

„Lehet, hogy a nap elbújik a sötétségben,
S az Ő dicsősége bezárul.
Amikor Krisztus, a hatalmas Teremtő meghal
Az ember, azaz a teremtmény bűne miatt.”[1]

• Hogyan hív el engem arra Isten, hogy másképp gondolkozzak?
• Hogyan rendezi át a szívem vonzalmait, amiket szeretek?
• Mit kíván tőlem Isten, hogy megtegyek a mai nap folyamán?

[1] Isaac Watts, „Alas, and Did My Savior Bleed” c. dalából (1707).