Ötödik nap

Az elmúlt héten olyan bibliai szereplők életét tanulmányoztuk, akiknek túl kellett lépniük a jövőtől való félelmeiken és szorongásaikon. Bár ők is szorongtak, megtanultak egészen megbízni az Úr változhatatlan és hű jellemében. A héten a Szentlélekről, a mi Csodálatos Tanácsosunkról is tanultunk, aki hűségesen betartja a jövőnkre vonatkozó ígéreteit.

Amikor a jövődre gondolsz, az első dolog, ami eszedbe jut, valószínűleg az az életszakasz, amely ezután vár rád – ez lehet egy ötéves távlat, de akár a rettegve várt jövő hét is. A jövő egyszerre lehet izgalmas, rémisztő, nyomasztó és reményteljes. De mi történik, ha nem csupán véges értelemben gondolkodunk a jövőnkről? Bizonyára te is tudod, hogy a Szentírás szerint a lehető legjobb jövő vár rád, ha Krisztus Jézusban vagy – de csak miután befejezted a földi pályafutásodat.

Mit látsz, amikor a Mennyre gondolsz? A ragyogó kapukat? A csillogó arany utcákat? A legkülönbözőbb ékkövekkel kirakott trónt? Bár ezek mindegyike szerepel a Szentírásban, ez csak a kezdet. Ezek a gyönyörű képek mind elhalványulnak amellett, amiben valóban részünk lesz ott.

Jézus érdeméért mindannyiunknak lehetősége nyílik a Megváltóval tölteni az örökkévalóságot és teljes boldogságban imádni Őt. Egy olyan helyen élhetünk majd, ahol nem lesz könny, szomorúság, fájdalom és bűn. A Szentírás így fogalmaz: „Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” Ő mindent újjáalkotott. Ez a mi jövőnk. Ez a mi reményünk.

Cselekedj! Gondold végig, mi az, ami mostanában nyomaszt a jövőddel kapcsolatban! Mondd el Istennek mindazt, ami eszedbe jut, és kérd, hogy nyugtassa meg a lelkedet! Köszönd meg Neki a békét, amelyet a győzelem és a Vele való örök élet ígérete jelent!