Harmadik nap

Ha van bibliai szereplő, aki dicsekedhet a szenvedéssel, az minden bizonnyal Pál apostol. Sok ostorcsapást, verést és kövezést elszenvedett. Még a nyílt tengeren is hánykolódott, és volt része álmatlanságban, mezítelenségben, éhínségben, szomjúságban, fagyban és számos egyéb veszélyben. Mégsem hagyta, hogy ezek a gondok felülkerekedjenek rajta. Pillanatnyi, sőt könnyű szenvedésnek nevezte őket.

A szenvedések közepette Pál kitartóan a Mennyei Atyára fókuszált. Jézus Atyjára. A mi Atyánkra, aki a Mennyekben van.

A mi Atyánk – aki kisbabaként küldte hozzánk a Fiát, hogy az felnőve önként Magára vegye a világ bűnét – minden vigasztalás Istene. Pál bizalmának az volt az alapja, hogy a bűnéért – ahogy a mi bűneinkért is – már teljes egészében lerótták a fizetséget.

Ahogy Jézus, úgy Pál is szenvedett. Mi magunk is megtapasztaljuk olykor-olykor a fájdalmat és a szenvedést, ki kevesebbet, ki többet. A szenvedés azonban, amelyet el kell tűrnünk, nem hasonlítható ahhoz az örömhöz, békéhez és győzelemhez, amelyet majd a mi drága Atyánktól és Királyunktól, Jézustól kapunk hűségünk jutalmaként. Ebből a reményből valódi vigasztalást nyerhetünk, bármin is megyünk éppen keresztül.

Cselekedj! Állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el azon, hogyan változtatta meg az életedet örökre Jézus e világra jövetele! Elmélkedj el a mai olvasmányokon, és engedd a Szentléleknek, hogy új nézőpontba helyezze a kihívást, amellyel éppen küzdesz!