Büszkeség

Eljutottunk saját magunk megüresítésének ötödik napjához. Nem volt könnyű!

Hányszor kérte már tőlünk Isten, hogy tegyünk meg valamit, amit aztán vagy meg sem tettünk, vagy csak félig tettünk meg? Ez büszkeség, amivel azt fejezzük ki, hogy „én vagyok az Isten, én tudom mi a legjobb számomra ebben a helyzetben.”

Tombol a büszkeség a mai világban. Büszkeség a személyes tekintéllyel kapcsolatban, büszkeség az anyagi bevételünkre, a képességeinkre vonatkozóan, büszkeség a családban és még olyan sok más területen. Ez a büszkeség elfordít bennünket Istentől és saját magunkra, illetve azokra a dolgokra irányítja a figyelmünket, amiket elérhetünk.

Jakab azt állítja, hogy „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” (Jakab 4:6). Meg kell alázzuk magunkat az Úr előtt ahhoz, hogy megkapjuk a kegyelmét. Amikor felismerjük, hogy mindenünk, amink van, és amit elértünk, az Úrtól kapott áldás, nem adunk többé helyet a büszkeségnek.

A Példabeszédek 16:18 a büszkeség veszélyességét azzal fokozza, hogy azt mondja, ez az összeomlás előfutára. A gőg összeomláshoz vezet. Ha tudjuk, hogy ez igaz, miért hordozzuk tovább az életünk jelentéktelen dolgai miatt a büszkeséget?

Ahhoz, hogy túláradó életet éljünk, meg kell szabadítsuk magunkat a büszkeségtől. Nincs hely a számára, ha azt akarjuk, hogy Lélekkel legyünk telve. Imádkozz és kérd az Urat, hogy fedjen fel minden büszkeséget az életedben, azért hogy még teljesebben követhesd Őt.