Önzőség

Ma arra koncentrálunk, hogy egy olyan dologtól szabadítsuk meg magunkat, ami egyre nagyobb mértékben jellemzi a mai világot: ez az önzőség.

Nem lehet az önző érdek vagy az önteltség szellemében cselekednünk, sem az egyházon belül, sem pedig azon kívül. Legyünk akár a munkahelyen, iskolában, barátokkal, családdal, a piactéren vagy vezetői helyünkön szolgálva, a motivációnk számít.

Nem azt a kérdést kell feltegyük magunknak, hogy: „Mi a legjobb nekem?”. Ehelyett azt kell megkérdezzük magunktól: „Mi a legjobb Isten Királyságának?”. Motivációnkat Isten tökéletes akaratának a teljesítésében kellene megtaláljuk.

A Filippi 2:3-4-ben azt olvassuk, hogy semmit ne tegyünk önzésből vagy hiú dicsőségvágyból. A semmi azt jelenti, hogy semmi. Ha magunk helyett mindent Isten Királyságának a javára tennénk, mennyiben nézne ki máshogy az életünk?

Az 1Korinthus 10:24 tükrözi ezt az elvet, kijelentve, hogy senki se a maga hasznát keresse, hanem mindenki a másokét is. Mennyire másmilyennek tűnne az egyház, ha mindenki mások javát előtérbe helyezve tevékenykedne? Mennyire másnak tűnne a világ, ha senki sem önző érdekből cselekedne, hanem mások javára?

Legközelebb, amikor megpróbálunk bármit tenni másokért vagy az Úrért, kérjük meg, hogy fedje fel előttünk, hogy az indíttatásunk önző-e.