Meg Nem Bocsátás

A meg nem bocsátás gonosz dolog. Spirituálisan, érzelmileg és fizikailag is romboló. Csak elvesz és elvesz, semmit sem adva cserébe. Mi több, látjuk a Szentírásból, hogy a mi Istentől jövő megbocsátásunk attól függ, hogy mi megbocsátunk-e másoknak. Az örökkévalóság, szó szerint a mennyország és a pokol függ a mi megbocsátásra való hajlandóságunk egyensúlyától. Lelkünk sorsa azon a döntésünkön múlik, hogy megbocsátunk-e másoknak, vagy sem.

A Máté 6:14-15 ezt az elvet teljesen egyértelművé teszi. Ha mi megbocsátunk azoknak a testvéreinknek, akik vétkeztek ellenünk, Isten is megbocsát nekünk. De ha mi nem mutatunk megbocsátást, Isten sem fog nekünk megbocsátani.

Az Efezus 4:32 úgy folytatja, hogy azt a megbocsátást kell mutassuk, amit Krisztus először megmutatott nekünk. Együttérzést kell tanúsítsunk a testvéreink iránt. Hogyan ne tehetnénk ezt meg? Nem vagyunk méltóak Isten megbocsátására. Hogy mondhatjuk bárkire, hogy nem érdemli meg a bocsánatunkat?

Értsük ezt meg: nem másokért bocsátunk meg, hanem magunk miatt. A megbocsátásunk hiánya nem mást tart megkötözve. Minket kötöz meg. A megbocsátással szabadságot kapunk. Ahogy ma imádkozunk, a láncok, melyek lehullanak, rólunk fognak lehullani. Nem számít, ha az emberek soha nem bocsátanak meg nekünk. Szabadok leszünk. Kiengesztelődünk Istennel.