Felhagyni a pazarló élettel

Az életünket tanácsos óvatosan és nem pazarlóan élni. A pazarló élet egy olyan élet, amelyben saját magunk, a vágyaink és a céljaink dicsőítése érdekében élünk, figyelmen kívül hagyva Isten célját. Az óvatos élet egy olyan élet, amelynek célja Isten dicsőítése, hogy olyanná váljon, amilyenre Ő vágyik, hogy az Ő akaratát teljesítse, és hogy láthassa a célját beteljesedni az életünkben.

Amikor telve vagyunk a Lélekkel, az életünk bárki számára könnyen észrevehető módon megváltozik. Amikor többé nem a limitált emberi bölcsesség és pazarló magatartás szerint működünk, mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy olyan módon üzemelünk, ami másoktól különbözik.

Az Efezus 5:5-18 versek sok gondolkodnivalót adnak számunkra. Nagyon negatívan beszél a „sötétség gyümölcstelen cselekedetei”-ről, helyette pedig erősen azt tanácsolja, hogy találjuk meg mi az, ami kedves az Úrnak és törekedjünk arra. Mit gondolsz, mi kedves Istennek a te életedben? Törekedsz erre teljes szívedből?

Az 1János 2:16 azzal folytatja, hogy a földi kívánságok nem az Úrtól valók. Ha ezt felismerjük, miért folytatjuk mégis folyamatosan ezeknek az üldözését? Miért tesszük ezeket folyton előrébb a prioritási sorban azokkal szemben, amikről tudjuk, hogy kedvesek az Úrnak?

Ahhoz, hogy elkezdjünk leszámolni a tékozló élettel, kérnünk kell Istent, hogy segítsen megálljt parancsolni a pazarló életvitelünknek. Szükségünk van Rá, hogy felfedje, mik az Istentől való dolgok és a csak jó dolgok, mert vannak olyanok, amiket jónak észlelünk, nem feltétlenül bűnök, de mégis tékozlóak, mert nem valósítják meg Isten tervét az életünkre nézve.