Isten kinyilatkoztatott jelenlétének a megtapasztalása

Olvasótervünk második hetének zárásaként fókuszáljunk Isten megnyilvánuló jelenlétének megtapasztalására.

Amikor mindennél jobban vágyunk Isten jelenlétére, jobban, mint egy új házra, előléptetésre, kitüntetésre vagy egy új autóra, akkor Ő mindenhol meg fog jelenni, ahol csak keressük Őt.

Isten jelenlétének a megtapasztalására kaptunk elhívást. Mára ez egy elveszett tudományággá vált az egyházban. Sokan nem is tudják, hogyan gyakorolják Isten megnyilvánuló jelenlétét, mert azt sem tudják, hogy mi is az. A vállalati istentiszteleti rendszerünkben olyannyira irányítottá váltunk azáltal, hogy meghatározott időben jövünk és megyünk, hogy nem hagyunk teret Istennek, hogy kinyilvánítsa jelenlétét közöttünk. Isten nem a mi feltételeink szerint jön.

Kanyarodjunk vissza a János 14:21-hez. Ebben a versben Jézus azt állítja, hogy aki szereti Őt, azt szeretni fogja az Atya és Ő is (Jézus), és kijelenti magát annak.

A 2Mózes 33:1-3 és 12-16 versekben Isten utasításokat ad Mózesnek az izraeliták vezetésére. Amikor Mózes nem érzi magát alkalmasnak a kihívásra és Istenhez fordul, Isten azt mondja, hogy el fogja küldeni a jelenlétét, hogy vezesse őket. Míg Isten jelenléte az Ószövetségben felhőoszlop volt nappal és tűzoszlop éjjel, ma már máshogy jelenti ki magát. Krisztus áldozatán és a Szentlélek bennünk vett lakozásán keresztül most már ki tudja magát jelenteni rajtunk keresztül.

Kétségbeesetten szükségünk van Isten kinyilatkoztatott jelenlétére. Ha csak ígéreteink vannak, akkor elmulasztottuk a legfontosabb dolgot. Nem elégedhetünk meg egyetlen nappal sem, amit Isten nyilvánvaló jelenléte nélkül töltünk. Nem elégedhetünk meg semmilyen gyülekezeti szolgálattal, imaközösséggel vagy bármilyen más szolgálattal, ami nélkülözi Isten kinyilatkoztatott jelenlétét. A jelenléte az, ami igazi különbséget jelent. Jézus azt mondta, hogy ha szeretjük és megtartjuk a parancsolatait, kijelenti magát nekünk. Erre lettünk teremtve.