Látni, amit Isten lát

Gyakran azt feltételezzük, hogy semmi sem történik, ha nem látjuk, de egyáltalán nem ez a helyzet. Gondold át a következőképpen. Ha nem azon a helyen folyik a munka, ahol tartózkodsz, ezáltal nem látod azt, az azt jelentené, hogy a munka igazából meg sem történt, csak mert nincs lehetőséged látni azt? Vagy ha nem látsz be a fűszeres boltba a város túloldalán, az azt jelenti, hogy senki sem vásárol? Abszolút nem. Azonban mégis sokan azt választjuk, hogy így éljük az életünket. Megmenekülve, betöltve a Lélekkel és hűséggel Isten, valamint az Ő gyülekezete felé, de elfelejtve azt a tényt, hogy a Sátán folyamatosan munkálkodik ebben a birodalomban, úgy ahogyan a mennyei sereg is.

Az értelmi szemeinknek meg kell világosodniuk, hogy megismerhessük az Úr elhívásának a reményét. Így nem pusztán egy felületes megértésünk vagy tudásunk van az elhívásáról, hanem mélységében ismerhetjük meg azt. Megtudhatjuk mihez akar kezdeni a mi elhívásunkkal.

Az Efezus 1:17-21 erről a megvilágosodásról beszél. Pál azt mondja, azért imádkozik, hogy „világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket.”

Később az Efezus 6:12-17-ben Pál az Isten fegyverzetéről beszél. Ez a fegyverzet – bár mindegyik darabja különböző – Istennek, az Ő igazságának, Igéjének, megváltásának és Jézus igazságosságának a jobb megértéséből származik – a mellvértünk. Ez a fegyverzet lehetővé teszi, hogy megvédjük magunkat az ellenség támadásaival szemben és „eloltsuk minden” nyilát.

De nem csak a védekező oldalon kell legyünk! A kardunk, amit Pál a „Lélek kardjának” hív, lehetővé teszi számunkra, hogy visszanyerjük a teret az ellenségtől.

Ez a túláradás, amit tapasztaltál, éppen csak a felületet súrolta. Amikor megvilágosodnak az értelmi szemeid, Isten példátlan kiáradásában fogsz járni. Isten képes és vágyik arra, hogy megnyisson egy birodalmat, amit nem köt az idő, a földrajz vagy az emberi adottságok.