Még merészebben: A tökéletlen emberek vakmerő hiteMinta

7. nap: Pál

A 3. napon István merészségéről beszéltünk, aki Jézus örömhírét hirdette, még ha ez az életébe került is. Nos, volt egy férfi, aki ott állt, karján azoknak az embereknek a köpenyével, akik megölték Istvánt. Saulnak hívták. Saul és története sokunknak lehet ismerős: ő volt az, akit a Jézussal való személyes találkozás olyan mélyen megváltoztatott, hogy a nevét és az életcélját is megváltoztatta, és ahelyett, hogy tovább küzdött volna Jézus ellen, Jézus szolgálatában kezdett el prédikálni. Sőt mi több, az Újszövetség jelentős részét is Pál (avagy korábbi nevén Saul) írta. Az Újszövetség számos levelet is tartalmaz, melyeket Pál írt a kialakulóban levő közösségeknek, hogy biztosítsa, hogy helyesen adják tovább Jézus örömhírét.

Pál már az elejétől merész fickó volt, sőt némelyik helyzetben talán túlságosan is messzire ment. Bár nagyon mély és gyakorlatias tanácsokat is írt azzal kapcsolatban, hogy szeressük egymást jól (lásd Róma 12 és 1Korinthus 13), azért mégiscsak ember volt. Igen, bizonyára szükséges volt néha rápirítani bizonyos emberekre, de nem volt néha kissé túl kemény a szidás? A galatáknak írt levelében Pál megemlít egy nézeteltérést Péterrel, akiről az első napon beszéltünk. Emlékszel, Péter micsoda határozottsággal mondta a magáét? Képzeld el, milyen lehetett egy beszélgetés Pál és Péter között! A Cselekedetekben pedig azt olvashatjuk, hogy Pál és Barnabás egyszer annyira összeveszett azon, hogy egy bizonyos János (avagy másik nevén Márk) csatlakozzon-e hozzájuk egy úton, hogy emiatt végül elváltak útjaik! (János Barnabás unokatestvére volt, de egy korábbi útjukon cserbenhagyta őket.) Pál új útitársat választott (Szilást), Barnabás pedig más irányba indult el János Márkkal.

Időnként mindegyikünkkel előfordul, hogy „túl merészek” vagyunk és megfeledkezünk a minket körülvevők érzéseiről, de nem ilyen módon kéne merésznek lennünk. Mint ahogy Pál is írta, Isten nem végzett még velünk: még mindig van min dolgozni. Isten felhasználja, amit mi hajlandóak vagyunk felajánlani neki: Ő gyengéden kijavít és vezet minket, ha engedjük. Ez a körülöttünk levőkre is igaz. Amikor nem értesz egyet valakivel és rosszul alakulnak a dolgok, az még nem biztos, hogy a történet végét jelenti, hiszen senki sem egészen menthetetlen, és ezt Pál személyes tapasztalatból tudta. De ő mégis lemondott János Márkról – illetve csak majdnem. A kolosséi gyülekezetnek írt levelében Pál arra az utasítására hivatkozik vissza, hogy fogadják szeretettel János Márkot, azt az embert, akivel korábban nem volt épp jóban!

Ahogy ennek a hét napnak a végére érsz, szeretném, ha új oldalról látnád a merészséget. A bátorságnak nem kell feltétlenül hatalmasnak és látványosnak lennie, és talán nem is feltétlenül olyan hangos vagy esetleg idegesítő, mint azt korábban gondoltad. A merészség semmiképp nem a félelem hiányát jelenti, hanem éppen azt, hogy a félelem ellenére is cselekszel. A bátorság egyszerűen az, hogy bármi is van benned, azt Jézus elé viszed, és rábízod, mit tesz vele.

Gondolatindító/megvitatandó kérdések:

1. Volt már olyan, hogy „túlzott merészséged” ártott egy kapcsolatodnak? Mi az az egyirányú merészség, ami segíthet helyrehozni ezt a kapcsolatot?

2. Melyik emberrel azonosulsz a leginkább ebből az olvasótervből? Miért?

3. Mi az az egy lépés, amit a következő héten megtehetsz, hogy a merészség felé haladj?