Még merészebben: A tökéletlen emberek vakmerő hiteMinta

3. nap: István

Tüzes beszéde után, melyet néhány vallási vezetőhöz intézett, István vált az első keresztény vértanúvá – azaz olyan személlyé, akit a hite miatt öltek meg. A beszéd Izrael népének történetéről szólt, és István kendőzetlenül elmagyarázta benne, hogyan tagadták meg az izraeliták Istent újra meg újra, míg az Úr védte őket, és újra meg újra megmentette népét. De István sem tüzes szónoknak született: pályafutását felszolgálóként kezdte. A Cselekedetek hatodik fejezetében láthatjuk, hogy az apostolok egy probléma megoldásán dolgoznak: egyszerűen túl sok volt a teendő és túl kevés az ember. Gondoskodni kellett az özvegyekről, de közben Jézus üzenetét is tovább kellett adni! Sem az emberekkel való törődés, sem az Ige hirdetése nem szorulhatott háttérbe – szóval az apostolok segítséghez folyamodtak.

Érdekes megfigyelni, hogy segítőik kiválasztásánál milyen magas elvárásokat állítottak fel. Talán fölmerül bennünk a kérdés, hogy számít-e egyáltalán, ki szolgálja fel az özvegyeknek az ételt, amíg kapnak enni? Az apostolok azonban határozottan ragaszkodtak hozzá, hogy az illetők olyan férfiak legyenek, akiknek jó a hírük és akik „telve vannak Lélekkel és bölcsességgel”. Miért voltak olyan fontosak ezek a tulajdonságok egy ilyen hétköznapi feladathoz?

A munkára végül hat másik férfi mellett Istvánt jelölték ki, akiről külön is kiemelik, hogy „Szentlélekkel teljes férfi volt”. Nem sokkal később azt is írják róla, hogy „kegyelemmel és erővel” volt eltelve, sőt „csodákat és jeleket” vitt végbe (6:8). István olyannyira kiemelkedett a hívek közül, hogy bizonyos vallási vezetők már fenyegetést láttak benne. Még hamis tanúkat is kerítettek, akik azt hazudták róla, hogy káromolta Istent és megsértette a zsidó vallást – és Istvánt végül megölték.

Most talán azt mondod magadban, hogy „De én nem vagyok szónok, nincs ennyi bátorságom, és ha meg akarnának ölni, elmenekülnék. Nem lehetek olyan merész, mint István!” Ám fontos megjegyezni, hogy az ő útja sem feltétlen így indult. Amikor merész tetteiről olvasunk, mindig le van írva az is, hogy „Szentlélekkel teljes” volt és hogy „kegyelemmel és erővel” volt eltelve. A Szentírásban bármikor, amikor a Szentlélek eltölt valakit, az hatalmat nyer. Ez lehet testi erő is (lásd Sámson történetét a Bírák könyvében), de gyakran „csak” egy plusz erő, mellyel az ember képessé válik végrehajtani vagy mondani olyan dolgokat, melyeket máshogy nem tudna. Más szóval ha nincs elég bátorságod, hogy azt tedd, ami tudod, hogy helyes, a Szentlélek megadhatja neked azt! Lehet, hogy a halállal nézel szembe, ha mint István, te is Jézust követed, és lehet, hogy nem – viszont akárhogy is legyen, emlékezz rá, hogy a Lélek, aki az ő merészségét adta, hogy hű tudjon maradni Jézushoz a bántás (sőt gyilkosság!) ellenére is ott él benned is, amikor úgy döntesz, Jézust követed.

Gondolatindító/megvitatandó kérdések:

1. A Cselekedetek 6:7-ben leírt eredmény hogyan kapcsolódik a 6:3-ban olvasható követelményekhez, amik alapján a szolgálókat kiválasztották?

2. Milyen párhuzamot látsz István és Jézus között?

3. Ha úgy döntöttél, Jézust követed, elfogadod az Ő áldozatát érted és neki szenteled az életed, felfedezted-e már a Szentlélek működését az életedben? Hogyan?

4. Ha még nem hoztad meg ezt a döntést, milyen akadály vagy kérdés állja utadat, és hogyan keresed rá a megoldást?