Még merészebben: A tökéletlen emberek vakmerő hiteMinta

5. nap: Nátán

Emlékszel Dávidra, akiről tegnap beszéltünk? Remek fickó volt – kivéve, amikor mégsem. Dávid rengeteg csodálatra méltó dolgot cselekedett, mint például amikor elfogadta Isten döntését, hogy ő legyen az új király, vagy amikor ezután türelmesen várt a trónra. (Kivárta Saul uralmának végét ahelyett, hogy erőszakkal szerezte volna meg a koronát az Isten által kijelölt idő előtt.) Ám Dávid elkövetett néhány óriási hibát is. Ezek közül a legkomolyabb az volt, amikor egy másik férfi feleségével követett el házasságtörést, aztán a férjet megölette egy csatában. Ezáltal lényegében gyilkosságot követett el, csak hogy elrejtse bűnét. De Dávid ekkorra már király volt, tehát ki vonhatta volna felelősségre tettéért? Ki vádolhat meg egy királyt gyilkossággal úgy, hogy közben ő nem esik áldozatul az uralkodó haragjának?

Itt jött képbe Nátán próféta. Prófétaként az volt a dolga, hogy Isten nevében szóljon az emberekhez – de attól ő mégiscsak ember volt. Ha beleolvasol a Királyok és a Krónikák könyveibe, láthatod, hogy ha valaki Isten nevében beszélt, az nem jelentette azt, hogy a királyok ne próbálták volna megölni az illetőt, ha nem tetszett nekik, amit Isten rajta keresztül üzent. Nátán tehát nehéz helyzetben találta magát, ám merészen engedelmeskedett Istennek, és Dávid elé járult, hogy szembesítse bűnével. Az, ahogy Nátán mindezt véghezvitte, egyszerűen zseniális volt (és valószínűleg egyenesen Istentől származott). Nátán tudta, hogy Dávid haragra gerjed majd (hiszen ki ne tenne így, amikor megszólják?), de a próféta megtalálta a módját, hogy Dávid haragját a saját bűneire irányítsa, méghozzá nagyon ravasz módon. Nátán elmesélt Dávidnak egy történetet, amelyet a mai igeszakaszban olvashatsz. Dávid olyan haragra lobbant a történetben szereplő gazdag ember ellen, amiért így bánt a szegénnyel, hogy elrendelte a gazdag ember kivégzését. És ekkor jött a gyomros, Nátán szavai: „Te vagy a gazdag ember.”

Gondolj bele, hogy érezhette magát Nátán, hányszor próbálhatta el a meséjét és próbálta kitalálni, mi lesz ebből. Biztosan ideges lehetett, sőt inkább retteghetett. Amikor eljött a pillanat, vajon habozott? Nagy levegőt kellett vennie? Csak annyit tudhatunk, hogy megtette: elmondta, amit kellett. Megszólta Dávidot, nem törődve a hatalmával és azzal, vajon mi lesz a válasza. Nátán szerencséjére és Dávid mentségére Dávid beismerte a bűnét.

A hangulat egyből megváltozott. Dávid alázatára, felelősségvállalására és vallomására Nátán együttérzéssel felelt. Nátán csupán átadta Dávidnak Isten üzenetét, de miután Dávid bevallotta és megbánta bűneit, nem felejtette el emlékeztetni Dávidot: „Isten már eltörölte a bűneidet”. Dávidnak továbbra is együtt kellett élnie tettei következményeivel, de bűnét Isten megbocsátotta. Bármelyik oldalon is találod magad tehát – akár megszólnak téged, akár neked kell megszólnod valakit –, bátran szembenézhetsz a félelemmel és a következményekkel, hiszen „Isten már eltörölte a bűnödet”.

Gondolatindító/megvitatandó kérdések:

1. Volt már olyan, hogy meg kellett szólnod egy barátodat, mert bántott valakit? Hogyan tetted meg ezt? Mi lett az eredménye? Legközelebb máshogy tennél valamit?

2. Olvasd el újra a Példabeszédek 25:15-öt! Milyen javaslatot tesz ez az igevers a nehéz beszélgetésekkel kapcsolatban?

3. Volt már olyan, hogy rosszul reagáltál arra, amikor valaki rámutatott egy hibádra? Hogyan tudnál legközelebb bátorságot mutatni a beismerés által?