Még merészebben: A tökéletlen emberek vakmerő hiteMinta

1. nap: Péter

A legtöbben akik ismerik a Bibliát vagy bármilyen feldolgozását hallottak már Péter vízen járásáról is, sőt maguk is szembesültek olyan kihívással, amikor bátor hitükről tanúskodva „ki kellett lépniük a csónakból”.Jézus életéről négy beszámolót ismerünk, és ebből háromban is szerepel a vízen járás története (Máté, Márk és János evangéliumában), de Péter részvételét egyedül Máté jegyezte le. Az ő evangéliumában Jézus közvetlen felszólítást intéz az apostolokhoz, ő szól nekik, hogy szálljanak be a hajóba. Ezzel szemben mindhárom evangélista lejegyzi Jézus nyugtató szavait feléjük: „Én vagyok, ne féljetek!” Jézus egyszerűen azt kéri tanítványaitól, hogy ne féljenek, hiszen mivel ő, Jézus van ott velük, felesleges félni. De vajon kinek az ötletét követi Péter, amikor kilép a hajóból? A sajátját. Jézus beleegyezik, de nem ő kéri erre Pétert. Amire valóban kéri – azaz hogy ne féljen –, abban Péter elbukik (30. vers). De nézzük csak a történet végét! Az apostolok válaszul elképednek és dicsőítik Jézust. Ez a csoda meggyőzte őket, hogy Jézus „valóban Isten Fia.”

Az efféle túlzásokba eső és gyakran vakmerő viselkedés meglehetősen jellemző arra a Péterre, akit az evangéliumi beszámolókban megismerünk. Tanúi lehetünk, hogy komoly ígéreteket tesz, amelyeket aztán nem tud betartani (például letagadja, hogy ismeri Jézust, közvetlenül azután, hogy kijelenti, meg is halna érte), láthatjuk, ahogy levágja egy ember fülét, többször is olvashatunk olyan esetről, amikor gondolkodás nélkül beszél, sőt egyszer magát Jézust is megfeddi. Azonban azt is látjuk, milyen fantasztikusan vezeti a korai Egyházat. A Cselekedetek harmadik fejezetében olvashatunk róla, hogy Péter – a Szentélekkel betöltekezve – meggyógyít egy sántát, helytáll az üldözőivel szemben, és nagy erejű bizonyságtétele hatására háromezer ember hisz Jézusban. Ez a kettő valóban ugyanaz a fickó?

Jézus gyakran helyreigazítja Pétert (és szerencsére azt az embert is meggyógyítja, akinek Péter levágta a fülét!), de akkor is maga mellé veszi, ha Péter hajlamos előbb cselekedni és csak azután gondolkodni. Sőt mi több, Jézus egyenesen őt választja ki, hogy elkezdje építeni Egyházát. Hogy miért? Péter nyilvánvalóan sok szempontból gyenge volt, és gyakran el is bukott – Jézus mégis látott valami fontosat és hasznosat benne, amit használni tudott. Péternek fejlődnie kellett, de a tulajdonságai adottak voltak, hogy valami többé válhasson, és ő hajlandó is volt Jézus szolgálatába állítani ezen jó tulajdonságait. Amikor szükséges volt, elfogadta, ha Jézus kijavította vagy más irányba terelte, és figyelmét Jézusnak szentelte.

Gondolatindító/megvitatandó kérdések:

1. Mit tudsz meg abból, ha elolvasod három különböző férfi ihletett beszámolóját ugyanarról az eseményről?

2. Miért lehet az, hogy az erről az eseményről szóló három beszámoló közül csak egy említi Péter szerepét?

3. Egyes kutatók úgy vélik, hogy Márk evangéliuma valójában Péter beszámolója Jézus életéről, és Márk csak leírta neki. Ha ez igaz, akkor miért ne akarnád mindenkinek elmesélni, amikor a vízen jártál?

4. Milyen erősséged és gyengeséged van, amelyet megengedhetnél Jézusnak, hogy felhasználjon?