Jézus jelenléte

Szerző: Danny Saavedra

„Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.«” — Lukács 1:39–45

Bryan és Katie Torwaltnak van egy remek dala, melynek szövegében a következő sorokat találjuk: „Amint belépsz, minden megváltozik; a sötétség megremeg a fénytől, amelyet hozol. Amint belépsz, minden szív lángra lobban, és semmi nem számít, csak az, hogy lábaidnál ülve téged imádjunk.” 

Kevés olyan rész van a Bibliában, amely olyan erős érzelmekkel tölt el, mint a fent idézett Igerész a Lukács első fejezetéből. Egy pillanatra velem együtt képzeld el a szitut . . . Amint Gábriel angyal kijelentette Máriának azt az meglepő, csodálatos, világot átformáló hírt, hogy a régóta várt Messiást ő fogja megszülni, Mária azonnal csomagolt, hogy meglátogassa unokatestvérét, Erzsébetet, akiről az angyal elmondta Máriának, hogy ő is várandós.

Néhány nappal később megérkezett, és valószínűleg a szokásos módon köszöntötte unokatestvérét: „Béke veled!” Amint belépett a házba, s amint Mária hangját meghallotta Erzsébet, egy csodás és döbbenetes dolog történt: a hasában lévő gyermek „ujjongva mozdult meg” méhében. Mária hangja hallatára a még meg nem született János, aki egy napon bemeríti majd a most még meg nem született Jézust, megmozdult hasában. Hát nem csodálatos?

Ezzel kapcsolatban Matthew Poole teológus megjegyzi: „A gyermek mozgása az anya méhében . . . nem egy szokatlan dolog . . . de ez a mozgás kétség kívül több volt a megszokottnál.” Erzsébet valószínűleg korábban is érezte már, ahogy János rugdos és mozog a méhében, de ilyet még nem érzett, nem érzett soha azelőtt. Ez méhen belüli imádat volt; olyan lehetett, mint Dávid, akiről azt írta Sámuel második könyvének hatodik fejezetében, a tizennegyedik igeversben, „teljes erővel táncolt az Úr színe előtt”, csak ez most Erzsébet hasában történt! Erzsébet a Szentlélek által abban a pillanatban felismerte gyermeke mozgolódásának okát. Tudta, hogy az Úr, Isten Fia, a Messiás és Megváltó jelenlétében van. 

Ezért kiáltott fel örömében Erzsébet, mondván, „Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” Nagyon tetszik, ahogy a New English Translation angol bibliafordítás adja át ezt az igeverset: „Ki vagyok én, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” (NET, kiemelés a szerzőtől)

Akárhányszor elolvasom ezt a párbeszédet, könnyezve meghatódom. El tudod képzelni, mit érezhetett Erzsébet, amikor ráeszmélt, hogy kinek a jelenlétében is van, amikor a Szentlélek kijelentette neki, hogy „Ez Ő, itt van; Megváltód és Urad van itt az unokahúgod méhében!”? Ez az esemény Simeonra emlékeztet, aki, amikor meglátta Jézust és abban a megtiszteltetésben részesült, hogy kezeiben tarthatta az újszülött Messiást, azt mondta: „Mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára.” (Lukács 2:30–31) 

Jézus jelenlétének megtapasztalása leírhatatlanul nagy örömöt okoz. Olyan teljességet, békességet és örömet ad, amely miatt kitör belőlünk az ünneplés és a tiszta, felszabadult dicséret. Láncok törnek össze, pikkelyek hullnak le szemekről, gyógyulások történnek, a sötétség menekül, és a megfáradtak megnyugvásra találnak. Nincsen ehhez fogható az egész világon! Hívőkként ennek valóságában élhetünk minden egyes napon. 

Azért imádkozom, hogy mindegyikünk mindig tartsa ezt észben, és hogy soha ne veszítsük szem elől a bennünk lakozó Szentlélek által az Úr jelenlétében töltött minden egyes perc csodálatos, lenyűgöző mivoltát és örömét. Azért imádkozom, hogy soha ne tekintsük magától értetődőnek azt, hogy velünk van, és hogy folyamatosan, naponta újra töltekezzünk be az Ő Lelkével. 

Pont úgy, ahogy Mária tette várandóssága idején, mi is Isten jelenlétét hordozzuk magunkban, bárhova is megyünk. Isten dicsőséges ajándéka lakozik bennünk, egy ajándék, amit azért kaptunk, hogy megosszuk azt a körülöttünk élőkkel! Te mit kezdesz vele? Milyen az, amikor te lépsz be egy szobába? Hogyan reagálnak az emberek a veled való találkozásra, vagy hangod hallatán? Az Úr benned élő, tapintható jelenléte egyértelműen felismerhető számukra? Vajon átragyog életeden a világ világossága, vagy elfeded és rejtegeted azt? 

Barátaim, ahogy közeledünk a karácsonyhoz, egy olyan ünnephez, amikor ünnepi fények árasztják el városainkat, azért imádkozom, hogy mi, akik a Megváltó jelenlétét hordozzuk magunkban, a lehető legerőteljesebben árasszuk Krisztus fényét, azért, „hogy [az emberek] lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)