Milyen csodálatos név

Szerző: Danny Saavedra

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” —János 1:1–3

Mi az első dolog, amit megtudsz valakiről, akit első alkalommal mutatnak be neked? A neve. Miért? Mert egy emberre általában a neve alapján emlékezünk, az alapján azonosítjuk be, a neve szerint tudjuk, kivel beszélünk vagy kiről van szó egy beszélgetésben. 

Régi időkben a nevek jelentéssel bírtak, manapság azonban úgy tűnik, az emberek többsége (legalábbis a nyugati kultúrákban - fordító megjegyzése) aszerint ad nevet gyermekeinek, hogy éppen melyik divatos vagy hangzik jól, utána sem nézve azok eredetének, jelentésének, vagy kulturális jelentőségének, kihatásának. Régen a gyermekek nevüket adott körülmények vagy jelentőséggel bíró helyzetek szerint kapták. Izsák („nevetés”), például, azért kapta ezt a nevet, mert Ábrahám és Sára elnevették magukat, amikor Isten azt mondta nekik, idős korukban születik gyermekük. Jákób („megragadja a sarkát”) azért kapta ezt a nevet, mert születésekor „kezével Ézsau sarkába kapaszkodva” jött világra (1Mózes 25:26). 

A Bibliában található nevek jelentéssel bírnak, és mindig közölnek valamit viselőjük személyéről. Isten esetében ez különösen igaz, és az Ő nevei bírnak a létező legnagyobb jelentőséggel számunkra. Isten El Shaddai és ugyanúgy Ő Jehovah-Raah — Isten minden egyes neve megmutat valamit az Ő személyéből. Istennek a Bibliában található nevei közül, talán a János evangéliuma első fejezetének első igeversében kijelentett neve a legérdekesebb és legkülönlegesebb (kiemelés a szerzőtől): „Kezdetben volt az Ige . . .”

Az eredeti görög szó ebben az igeversben a logos. A logos szó egy nagyon kifejező, összetett és gyönyörű képet ad. A logos szó görög filozófia szerinti tartalmát legegyszerűbben úgy írhatnánk le, hogy egy adott dolog mögött meghúzódó ok vagy kimondatlan indok. A kifejezés eredetileg gondolatban összeállított és szavakban kifejezett dolgok gyűjteményét jelentette. A szó egyéb meghatározásai: minden létező dolog mélyén rejlő egyetemes ok; törvények, amelyek minden létezőt egybetartanak a világegyetemben.

A héber kultúrában a kifejezés tartalma, Isten akaratának dinamikus ereje. A héberek gyakran használták a memra —az arámi nyelv egy szava, jelentése „beszél”— kifejezést arra, hogy leírják Isten kreatív tevékenységét és akaratát. 

Mind a kifejezés jó megértése, mind pedig a János 1:1-ben használt magyarázat visszakanyarint bennünket a teremtéshez az 1Mózes első fejezetében, ahol látjuk, amint Isten szól és a világegyetem minden eleme létrejön. A Zsidókhoz írt levél tizenegyedik fejezete még jobban kifejti ezt, mondván (kiemelés a szerzőtől) „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsidók 11:3)

Tehát, amikor a János azt írja, hogy „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”, az apostol azt közli velünk, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia nem más, mint Isten Szavának élő megtestesülése. Jézus maga Isten a testben, a láthatatlan Isten (Kolossé 1:15) képe (eikón: végső kifejeződése, tükröződése és bemutatása; tükörképe); az, Aki az Úr akaratát szavával hozta létre a kezdetek kezdetén (1Mózes 1:1–2; Zsoltárok 33:9; Zsidók 11:3). Jézus tehát az Atya Isten jellemének, szívének, akaratának és gondolatainak —az egész világ előtti— megjelenítése. Jézus, a görög gondolkodás nyomán is, minden létező dolog mélyén rejlő egyetemes ok (János 1:3); a törvény, amely minden létezőt egybetart a világegyetemben (Kolossé 1:15–17). 

Ezután pedig azt írja János, evangéliumának első fejezetében, hogy az Ige, Aki egybefogja a világegyetemet, és Aki által létrejött minden, „testté lett és közöttünk lakott” (János 1:14). Erről szól a karácsony. Isten emberré lett. Annyira szeret bennünket, hogy otthagyva a mennyet lejött utat készíteni nekünk a mennybe, ahol örökkön örökké Ővele élhetünk. Ezért látjuk azt a Máté evangéliuma első fejezetének huszonharmadik igeversében azt, hogy az angyal azt mondja Józsefnek, „fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” (amelynek jelentése „Isten velünk”). Isten Fia eljött, hogy megjelenítse Atyjának szívét és gondolatait —az Ő Szavát— a világnak . . . és megmentsen minket. Ezért utasítja Józsefet az angyal arra, hogy a gyermek neve legyen Jézus (Yeshua: Isten a megváltás), „mert ő szabadítja meg népét bűneiből” (Máté 1:21).

Amint a karácsony ünneplésére készülünk, emlékezzünk arra, hogy Immánuél, a mi drága Jézusunk, Isten örök Szava, Királyunk és Megváltónk lejött a földre azért, hogy mélyebben megismerhessük és közelről, bensőségesen megtapasztalhassuk Istent, és megmenekülhessünk örökre. Azért jött, hogy saját jóakaratából adjon nekünk „felhatalmazást arra, hogy Isten gyermekeivé legyünk” (János 1:12). Holnap azt látjuk meg, miért kellett Istennek a földre jönnie . . .