Bűn: Miért is szól a karácsony mindenkinek?

Szerző: Danny Saavedra  

„Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” — Róma 3:22–24

Minden évben megünnepeljük a karácsonyt, mely az öröm és örvendezés csodálatos időszaka. Fenyőfát díszítünk, égősorokat függesztünk mindenfelé, gyönyörű karácsonyi dalokat énekelünk és szebbnél szebb ajándékokat adunk egymásnak. Ebben az időszakban a keresztények szeretik egymást emlékeztetni arra, hogy Jézus az ünneplésünk lényege. Ennek ellenére, vajon milyen gyakran ülünk le és gondolkodunk el azon, hogy miért is Ő az ünneplésünk lényege. Miért ünneplünk egyáltalán? Miért kellett Jézusnak otthagynia a mennyet és a földre jönnie? 

A rövid válasz erre: a bűnünk miatt. Bizony! Az Úr ennyire szeretett bennünket. Saját képmására teremtett minket (1Mózes 1:27). Mi voltunk Isten teremtésének gyöngyszeme; arra teremttettünk, hogy megdicsőítsük Őt életünkben, és szeretett gyermekeiként tökéletes kapcsolatot élvezzünk Ővele. Ez volt előre megírt sorsunk, ezt szánta nekünk Isten . . . Ezt tapasztalhatta meg Ádám és Éva. Ők Istennel jártak, beszélgettek Vele, élvezték személyét. Megélhették teremtésük célját és élvezhették a Kert gyümölcseit (1Mózes 2:15–16). Egy nap azonban, mindez tönkrement . . . a bűnbeesés végett vetett mindezeknek.

Ádám és Éva engedte, hogy büszkeségük és önző vágyaik —a vágy, hogy olyanok lehessenek, mint Isten— elhomályosítsák ítélőképességüket. Mivel megengedték, hogy a kígyó becsapja őket, ők, és mi is velük elestünk Isten kegyelmétől. Abban a pillanatban, amint Pál írja, „egy ember által bejött a bűn a világba, és a bűn által a halál, s így minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” (Róma 5:12) A legrosszabb az egészben az, hogy az egy dolog, ami miatt bűnbe estek, a vágy, hogy olyanok legyenek mint Isten, már megadatott nekik. Isten képmására és hasonlatosságára teremttettek, Isten nyoma ott volt a szívükön és lelkükön. 

John Garnier a Sin and Redemption (Bűn és Megváltás) című könyvében azt írja, hogy „A bűn így elválaszt Istentől és ellenségévé tesz, vagy más szóval, erkölcsi szinten választja el a bűnöst Istentől, s ez lelki halált okoz; s ennek ellentéte az, amikor az ember új életre kel, újra életet kap, vagyis megbékél Istennel.” Ádám és Éva bűne kihatással volt minden gyermekükre, majd minden egyes megszülető emberre a világtörténelem során. A bűn egy szakadékot nyitott, elválasztva bennünket a szent és tökéletes Istentől. Azóta minden egyes megszületett gyermek lelkileg halott állapotban születik, Istentől elválasztva — kivéve Egyetlen gyermeket. Emiatt pedig, ha lelkünk halott a testünk születésekor, amint beáll fizikai halálunk, az véglegesíti a lelki halál állapotát, s nem marad lehetőség a helyreállásra. 

A római levél hatodik fejezetének huszonharmadik igeversében azt írja Pál, „Mert a bűn zsoldja a halál, ...” Az Édenkertben történt bűneset azonnali halált okozott a teljes emberiségnek, és az ember bűnének végső tartozása a teljes halál, amely a fizikai halál pillanatában áll be. Ezért hát a bűn tartozásának (vagyis halálnak) fedezetére valami vagy valaki másnak kell meghalnia a bűnös helyében. Ezért vált szükségessé egy áldozat, amely ki tudja fizetni a bűn tartozását. Miért? Mert a bűnünk ára a halál, „és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” (Zsidók 9:22). 

Ennek első példáját közvetlenül a bűnbeesés után láthatjuk. Mózes első könyve harmadik fejezetének huszonegyedik igeverse azt írja, „Az Úr isten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” Látod, annak érdekében, hogy Isten ruhát adhasson Ádámra és Évára, szégyenük elfedésére, meg kellett ölnie egy állatot, vért kellett ontania. Csakhogy van itt még egy dolog, ugyanis „lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.” (Zsidók 10:4) Ez egyszerűen nem volt elég. Ez teszi a karácsony történetét annyira lényegessé és meghatározóvá!

A karácsony története arról a pillanatról szól, amikor Isten dicsőséges terve valósággá vált. Hogyan? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) Jézus, Isten tökéletes Fia azt mondta, „Íme, itt vagyok . . .” (Zsidók 10:7) és „önmagát adta bűneinkért... a mi Atyánk akarata szerint.” (Galata 1:4) Megfizette bűneink tartozását egyszer s mindenkorra, s nekünk adta Isten ajándékát, amely „az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23) Jézus áldozata miatt dicsőséget hozhatunk Istennek és élvezhetjük az Ő közelségét még annál is bensőségesebb módon, mint amit Ádám és Éva megtapasztalt. Nemcsak járhatunk Istennel, de még az Ő Lelke is bennünk él!