Szerény kezdetek

Szerző: Danny Saavedra

„Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak . . . így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” – Lukács 1:30–31, 38

Világunk regényhősei közül talán A Gyűrűk Ura egyik karaktere, Frodo emelkedik ki leginkább. Miért? Mert az olyan hősökkel szemben, mint pl. Hercules, Wonder Woman, Thor és Superman, ő nem egy óriási, szuper-erők birtokában levő félisten. Nem is született rendkívüli erőkkel, mint pl. Anakin vagy Luke Skywalker. Batmannel ellentétben, ő nem egy kigyúrt, komolyan kiképzett nindzsa milliárdos, akinek elég pénze van arra, hogy csúcstechnológiás fegyvereket és páncélzatot gyártson. Frodo nem tartozott közéjük. Egy egyszerű hobbit volt a Megyéből*, egy naiv, kedves, szelíd kis srác. Ahogyan Galadriel is mondja A Gyűrű Szövetsége című részben, „A legapróbbak is képesek fordítani a jövő alakulásán.”

Íme a lényeg: Frodót nem a zsenialitása, emberfeletti képességei, vagy elsőszülöttségi joga tette különlegessé . . . hanem az, hogy hajlandó volt hitben lépni, elindulni. Ő hős a hősök között, mert annak ellenére, hogy tudta, nincs megfelelően felszerelkezve lehetetlen küldetésére (még a Mordor felé vezető utat sem ismerte), elfogadta az elhívást és alázattal helytállt.

Ez az aprócska hős valami mélyen biblikus dolgot testesít meg: Isten bárkit, még a legszerényebb embert is használni tudja legcsodálatosabb terveinek véghezvitelére. Az ifjú pásztorfiútól kezdve, aki legyőzött egy óriást, az özvegyen át, aki döbbenetes hűséget tanúsított anyósa iránt, egészen a Názáret városából —ahonnan elvileg semmi jó nem származhat (János 1:46)— való fiatal szűzig, akit „Isten megáldott az asszonyok között” (Lukács 1:42), Isten azon ügyködik, hogy a legkisebb, legszerényebb embereken keresztül tegyen hatalmas dolgokat.

Tehát, miért Mária? Mert Frodóhoz hasonlóan benne sem volt semmi, amit az emberek „különlegesnek” véltek volna. Nem származott tekintélyes családból, nem tűnt ki embertársai közül, Isten azonban kegyelmébe fogadta őt. Amikor Gábriel Mária tudtára adta, hogy a Szentlélek által áldott állapotba kerül, a reakciója pontosan felfedi, miért is választotta őt Isten, és miért őt fogadta kegyelmébe, s tisztelte meg ezzel a feladattal.

Lukács evangéliuma első fejezetének harmincnyolcadik versében azt mondja Mária, „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” Figyeld meg, milyen alázatosan reagál! Mária azzal válaszol erre az őrült, lehetetlen, őszintén szólva ijesztő hírre (feltehetőleg tizenkettő és tizennégy év közötti eljegyzett, de még nem házas szűz volt, amikor megtudta, hogy gyermeke lesz): „az Úr szolgálóleánya vagyok”.

Tudta, hogy senki nem hisz majd neki, hogy ez egy botrányos és veszélyes dolog (hiszen József nyilvánosan megszégyeníthette vagy halálra köveztethette volna azért, hogy menyasszony létére teherbe esett, József pedig nem a vér szerinti apa), de Mária bízott Istenben. Hitt Neki és az Ő Szavának. Készen állt arra, hogy Isten használja őt céljainak elérésére. Tudta, hogy nem rendelkezik mindennel, ami Isten elhívásának betöltéséhez szükséges, de letette az életét, akaratát és jövőjét Isten kezébe, mert hitte, hogy Ő vele lesz az előtte álló út minden lépésében.

Ennyi kell csupán az Úrnak tőlünk ahhoz, hogy csodákat vigyen véghez az életünkben és a körülöttünk élők életében. Nincs szüksége arra, hogy hiperszuper képességekkel rendelkezzünk, vagy extra-képzett zsenik legyünk. Persze használ az Úr csodálatos képességű, tehetséges, képzett és forrásokkal rendelkező embereket, ugyanúgy, mint tanulatlan halászokat, szegény özvegyeket és kitaszítottakat, azonban ezek egyike sem előfeltétele annak, hogy Ő tökéletes munkát végezzen. Sőt, Isten az Ő tökéletes céljait azok életében éri el, akik alázatosak, valamint készség és hajlandóság van bennük arra, hogy Isten használja őket. Nem az a kérdés, hogy te mire vagy képes, hanem az, hogy mit végezhet el Isten benned és rajtad keresztül. Ő megáldja mindazokat, akik azt mondják, „az Úr szolgálója vagyok . . . történjék velem a Te beszéded szerint.”

Máriához hasonlóan mindannyiunknak megvan a maga része a megváltás történetében, melyet Isten ma is ír. Mindannyiunk csodálatos elhívása tanítványokká tenni másokat, hirdetni az örömhírt és bizonyságként élni. Vajon írástudóknak vagy fantasztikus szónokoknak kell lennünk ennek elvégzéséhez? Nem! Csak annyit kell mondanunk, „Itt vagyok, Jézus. A Te szolgálód vagyok.”