A legnagyobb ajándék

Szerző: Danny Saavedra

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – János 3:16

Mivel ma szenteste van, azt hiszem, mindannyian őszintén bevallhatjuk magunknak, hogy SZERETÜNK ajándékot kapni. Ki ne szeretne? Klassz dolog. Komolyan, mit ne szeretnénk azon, hogy klassz dolgokat kapunk olyan emberektől, akik törődnek velünk? Én személy szerint szeretek ajándékokat kapni. Betölti az elfogadás és megerősítés iránti legmélyebb vágyamat. Miért? Mert ha ajándékot kapok, úgy érzem, igazán szeretnek, értékelnek és elfogadnak engem, önmagamért.

Mielőtt elmerülnénk mai tanulmányunkban, hadd kérdezzek valamit . . . mi volt a legjobb ajándék, amit valaha kaptál? Emlékszem, az enyém gyerekkoromban egy Nintendo 64-es volt, ráadásul a Super Mario 64 is járt hozzá. Barátom! Hogy én hány órán át játszottam vele, és mennyire élveztem!

A mai napig nagyon szeretek ajándékot kapni, de ha őszinte akarok lenni veled, felnőttként —különösen apaként— valami nagyon érdekes dolgot vettem észre: sokkal nagyobb örömöt lelek abban, ha én adhatok ajándékot. Felnőttkoromban kapott ajándékaim egyike sem okozott akkora örömet, mint a gyerekkori, de amikor a fiamnak vagy a lányomnak adok ajándékot, olyat, amire igazán vágytak, és látom a lelkesedést és boldogságot az arcukon, s érzem önfeledt, örömteli ölelésüket, miközben azt kiabálják, „Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm, Apa!”, visszajön az a bizonyos Nintendo 64-es érzés.

Miközben azon gondolkodom, miért ünnepeljük ma a karácsonyt, Máté evangéliuma hetedik fejezetének tizenegyedik igeverse jut eszembe, ahol azt olvassuk, „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” S barátom, a mi mennyei Atyánk tudja, hogyan ajándékozzon meg minket.

János evangéliuma harmadik fejezetének tizenhatodik igeverse azt mondja nekünk, hogy Isten egyetlen Fiát adta, hogy akik hisznek Őbenne, megkapják az örök élet ajándékát. A rómaiakhoz írt levél nyolcadik fejezetének harminckettedik verse még jobban kifejti ezt: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna jó szívvel nekünk vele együtt mindent?” A második korinthusi levél nyolcadik fejezetének kilencedik verse pedig ezt mondja: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus nagylelkű kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”

Nos, miért is adta nekünk Isten ezt az ajándékot? Miért jött le a menny Királya és élt itt közöttünk? Pál Timóteushoz írt első levele első fejezetének tizenötödik verséből kiderül: „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse.” A római levél hatodik fejezetének huszonharmadik verse kertelés nélkül tudtunkra adja, hogy „a bűn zsoldja a halál”. Ennyit érdemlünk. Ekkora adóssággal tartozunk Istennek a bűneinkért. Bűnösökként el vagyunk választva a szent és tökéletes Istentől, de a mi Urunk, telve szeretettel, kegyelemmel és irgalommal, készített egy tervet, amely áthidalja ezt a mélységes szakadékot, nekünk adva „Isten kegyelmi ajándékát, ami az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Ezt pedig azáltal vitte véghez, hogy „egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” (1János 4:9)

Krisztus követőiként olyan ajándékot kaptunk, amely folyamatosan megadatik, s állandó – nem válik ócskává, nem törik el, nem kopik meg, soha nem ürül ki, és soha nem fogja elveszíteni az értékét; ez a legnagyobb ajándék, amelyet a világ valaha látott . . . és nem kell tennünk mást, mint hinnünk benne. Jézus az elképzelhető legnagyobb árat fizette ki ezért az ajándékért, hogy azután nekünk adhassa ajándékba, teljesen ingyen! Ezért lett a Biblia legismertebb igeverse a János 3:16, mert ez a legerőteljesebb és egyben legegyszerűbb kifejeződése Isten irántunk táplált szeretetének. És tudod, mit? Tudod, mit érez Isten minden egyes alkalommal, amikor valaki elfogadja ajándékát? Jézus elmondja nekünk Lukács evangéliuma tizenötödik fejezetének hetedik versében, hogy nagy öröm van a mennyben egyetlen elveszett bűnös miatt is, aki megbánja bűneit és elfogadja Jézus ajándékát.

Szóval ma, amint készülődsz Jézus születésének megünneplésére, amint a szenteste ünnepi vacsoráját készíted, vagy az istentiszteletre készülsz, tudd, hogy nem te vagy az egyetlen, aki ünnepel . . . Ne legyen kétséged afelől, hogy Atyánk a mennyben is ünnepli a pillanatot, amikor te és én a gyermekeivé lettünk, és tudd, hogy hatalmas örvendezés lesz a mennyben, amikor mások is megismerik Őt.