Nincs hely a házban . . . de mindenkit szeretettel várnak

Szerző: Danny Saavedra

„És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, . . . »Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.«”— Lukács 2:6-9, 15

„Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. . . . Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” — Máté 2:2, 10-11

Emlékszel még első családi nyaralásotokra? Én igen. Észak-Karolinába utaztunk egy esküvőre. Első alkalommal vittük magunkkal egy repülőútra kisfiunkat, aki akkor tizenhét hónapos volt. Gondolom, sejted, hogy komédiába illő őrület tört ki körülöttünk. Fiunk megveszetten sírt egész úton, s nem mellesleg, legjobb barátaink mellett ültünk, akik szintén egy egyévessel utaztak. Elég kalandos út lett, egyáltalán nem erre számítottunk. Ennek ellenére a nyaralásunk kellemesen telt és nagyon klassz időt töltöttünk együtt, és ma is sok kedves emléket őrzünk, melyekre szívesen tekintünk vissza.

Valahogy így képzelem el ezt Mária és József esetében is . . . Őrületes és izgalmakkal teli, hosszú és fáradságos, meglepő fordulatokat hozó, s mégis életük egyik legszebb emléke lett ez az esemény. Képzeld magad elé . . . Mária már várandóssága végén jár, s most egy szamarat pakol, hogy útnak indulhassanak Betlehembe, szülővárosukba, egy olyan helyre, ahol még soha nem laktak és csak néhány távoli rokont ismertek, őket is valószínűleg csak hallomásból, nem pedig személyesen. Most pedig az volt egyetlen reményük, hogy valamelyik rokonnál lesz hely meghúzódniuk. 

József és Mária érkezésekor azonban már egyetlen rokonnál sem akadt hely. Minden ház minden szobája megtelt, de talán a rokoni kapcsolatnak és Mária várandósságának köszönhetően, egyik rokon csak megengedte nekik, hogy házának külső helységében az állatok között éjszakázzanak. Talán olyan ez, mintha egy garázsban vagy egy szuterénban szálltak volna meg a család kutyájával vagy macskájával . . . vagy teheneivel és szamaraival! 

Hát nem őrületes?! S mindez még tovább fokozódik . . . Tudod hol töltötte első földi éjszakáját Jézus, a Megváltó? Nem egy drága bölcsőben vagy gyönyörű szép ágyikóban, hanem egy jászolban aludt, ami nem más, mint állatok etetővályúja. Na mármost, ezt a vályút a mi hagyományos karácsonyi betlehemeink általában egy fából készült kis káddal vagy bölcsővel jelenítik meg, holott ez sokkal inkább volt egy nagy, téglalap alakú, kőből készült mezőgazdasági mosogató, mely két tégla-talpon állt! 

Jézus számára nem volt hely a Földön, s mégis, a közelben tanyázó pásztorok, majd később a napkeletről érkező bölcsek számára biztosított meghívás révén Jézus tudatta velünk, hogy minden egyes embert szeretettel vár, hogy jöjjön és imádja Őt lábainál. Hogy értem, hogy minden emberrel tudatta? Hát úgy, hogy a zsidó társadalom rétegei közül Jézus a legalacsonyabb rendű pásztorokat választotta ki arra, hogy tudassa velük Jézus születésének hírét, s meghívta őket, jöjjenek Őt imádni. Ez egy gyönyörű dolog számunkra, tudni, hogy a legkisebbek is szeretettel fogadottak.

Csak gondolj bele, hogy a pásztorokat munkájuk tartotta vissza abban, hogy az előkelőbb társadalmi rétegekhez tartozhassanak, s így nem részesülhettek a megtisztulási szertartásokban, sokszor még a vallási ünnepeken és hagyományok megtartásában sem vehettek részt. Mindezek ellenére, ezen pásztorok, akik kétség kívül azokat a birkákat vigyázták, melyekből később kikerültek a templomban felszentelt áldozati bárányok, meghívást kaptak. John MacArthur markáns megfogalmazásában, „Szinte egyértelmű, hogy ők voltak azok, akik elsőkként megismerhették az Isten Bárányát!”

Még ennél is jelentősebbnek tűnhet számunkra ma a napkeleti bölcsek megjelenése, hiszen ezek a férfiak babilóni illetve perzsa papok és asztrológusok lehettek, akik bátran elindultak az első csillagutazásra (star trekre), mely nyomán a nagy Királyt keresték. A legérdekesebb ebben ugye az, hogy ők pogány férfiak voltak, nem zsidók, s mégis olyan nagy bizalmat tulajdonítottak Isten Szavának, hogy otthonukat otthagyva nekiindultak, hogy megkeressék a megígért Messiást. Hitben indultak, teljes szívből keresték, s mily hatalmas öröm várta őket, amikor megtalálták a Hozzá vezető utat. Rátaláltak a Királyra szerény körülményeiben, és drága ajándékokat tettek lábai elé. Ez teszi egyértelművé számunkra azt, hogy minden egyes ember Jézushoz járulhat, hódolva Isten hatalmas ajándéka, a Messiás Király lábai előtt. Mindannyiunkat szeretettel vár, hogy Hozzá járuljunk, Őt imádjuk és megmeneküljünk!

Tegyük magunkévá ezt a hozzáállást idén karácsonykor! Nézzünk embertársainkra Jézus szeretetével, együttérzésével és jóságával, függetlenül attól, honnan jönnek, miben hisznek, miként élnek. Azért imádkozom, hogy amiként az a csillag elvezette a bölcseket Jézushoz, mi is, a világ világosságaként elvezessük embertársainkat a mi Királyunkhoz.