A kereszt és a koronaMinta

Mert Ő él

Az a tény, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül, hitünk abszolút és megkérdőjelezhetetlen alapjául szolgál. Először is biztosak lehetünk abban, hogy a mi Istenünk él. Jézus nem csak egy vándor prédikátor vagy tanító volt; a Messiásnak, az élő Isten Fiának vallotta magát (Máté 16: 16-17). Az Úr azt mondta a tanítványainak, hogy aki Őt látta, látta az Atyát (János 14: 9); sőt, ez volt eljövetelének egyik oka: hogy megmutassa nekünk a mennyei Atyát, és ezáltal megérthessük, milyen is Ő valójában.

Minden más hitrendszernek megvannak a saját úgynevezett istenei, viszont tudjuk, hol vannak vezetőik eltemetve, s ez megkérdőjelezi „isteni mivoltukat”. Krisztus feltámadt a halálból, hogy egyszer és mindenkorra igazolja és megerősítse, hogy a mi Istenünk az egyetlen igaz Isten, mindenek Teremtője. Nem szabhatjuk a saját elképzeléseinkre azt, aki megalkotott minket. Ő, akit imádunk, él – nem halott, nem élettelen, sem pedig az emberi képzelet szüleménye. Gondolj csak bele: ha nem hiszed, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból, akkor vagy valami mást imádsz, vagy semmit sem. Ez egy olyan állapot, amit Ézsaiás ostobaságnak tart, Pál pedig szánalmasnak nevez. Miért? Egyszerűen azért, mert az élő Krisztus nélküli embernek semmi felől nincs bizonyosságuk.

Talán felmerül benned a kérdés, hogy Nos rendben, ha Krisztus él, akkor hol van? Mit csinál? A Szentírásból világosan kiderül, hogy Jézus ott ül az Atya jobbján, és közbenjár értünk (Zsidók 7:25; 10:12). Ő egy élő Isten, aki törődik velünk, szeret minket, hallja és megválaszolja imáinkat. Ő a mi megbocsátó Urunk, aki folyamatosan közben jár értünk. Sőt, az Úr Jézus a Fiú Isten, aki helyet készít mindazoknak, akik hisznek benne (János 14: 2). Egyúttal Ő a feltámadott Megváltó is, aki megígérte a tanítványainak, hogy bár el kell mennie, nem hagyja őket árván – Jézus biztosította őket afelől, hogy elküldi a Szentlelket, aki visszatértéig tanítani és vezetni fogja minden követőjét (János 14: 16, 18).

Tehát ma minden hívő emberben Isten élő Lelke lakozik, attól a pillanattól kezdve, hogy Krisztust Megváltójának fogadja. Keresztényként örökre elpecsételődünk a megváltás napjára, amikor majd Isten hazahív minket a mennybe. A mi Istenünk él, és aktívan tevékenykedik gyermekei életében és életük által, és kész megmenteni mindazokat, akik hajlandóak megvallani a bűneiket, és elfogadni a megbocsátás ajándékát, amelyet oly nagylelkűen ad nekünk.