A kereszt és a koronaMinta

A megváltás és a megbocsátás

Mivel Isten szent, és minket a bűneink akadályoznak meg abban, hogy Őhozzá közeledhessünk, csakis Krisztus vére által alakíthatunk ki kapcsolatot a Mennyei Atyával. Az Atya az irántunk való szeretete miatt tervezte el és kezdte meg a bukott emberiséggel történő megbékélés folyamatát. Jézus vére biztosítja számunkra mindazt, amire szükségünk van az Atya közelségéhez.

„Megváltani valakit” azt jelenti, hogy „valakit valamilyen kötelezettségétől, díj ellenében megszabadítani”. Jézus elsősorban azért halt meg a kereszten, hogy megszabadítson minket a bűn rabszolgaságából. Talán azt gondolod, hogy elég jó ember vagy és nem érzed úgy, hogy a bűn fogva tartana, de akármennyire is erkölcsösnek tűnik valaki, minden embernek bűnös a természete (Róma 3:23).

A szabadításunkért váltságdíjat kellett fizetni – de kinek? Jézus nem az ördöggel rendezte a tartozásunkat, hanem Istennek fizette meg azt az árat, amely az Ő szent igazsága kielégítéséhez szükséges volt. Az Ezékiel 18:20 szerint „annak kell meghalnia, aki vétkezett.” A megváltásunk ára Isten tökéletes Fiának vére volt, így Jézus feláldozta magát helyettünk. Mivel Krisztus fizetségét az Atya elfogadta, felszabadultunk a bűn kötelei alól és megkaptuk a Szentlélek erejét, amely lehetővé teszi, hogy az Atyának való engedelmesség szabadságában éljünk.

Amikor a bűneink megbocsátásáról van szó, a legtöbb ember azt gondolja, hogy az Úr azért bocsát meg nekik, mert azt kérik Tőle. Amit ezek az emberek talán nem értenek, az az, hogy az Úr kegyelmének az alapját az adja, hogy Krisztus kifizette a tartozásunkat, nem pedig az, hogy ők bűnbocsánatot kérnek Istentől. Az Úr nem bocsáthat meg senkinek csak azért, mert azt kéri. Mivel Isten szent, nem tudja elnézni a bűnt, mert a bűnök büntetést érdemelnek. Valamint mivel Isten igazságos, a bűnökért való fizetség nélkül nem fog megbocsátani.

Az Atya egyedül Isten tökéletes Fiának helyettesítő áldozatával tud jogosan megbocsátani annak, aki hittel és bűnbánattal jön Hozzá (Efézus 1:7). Semmit sem tehetünk, hogy Isten bocsánatát elnyerjük. Csakis akkor részesülünk az Ő kegyelmében, amikor Krisztus vérével meghintve éljük az életünket.