A kereszt és a koronaMinta

A megszentelődés és az Istenhez közelítés lehetősége

A megváltás pillanatában Jézus megszentelt téged a vérével (Zsidók 13:12). Attól a naptól fogva Isten a gyermekeként tart számon, hogy Neki élj. A legjobb hasonlat, amivel leírhatjuk a megszentelődést, az egy folyamat végét jelző pont: megmenekültél, megváltottak, megigazultál, megbékültél önmagaddal és megszenteltek. Ez a pont azonban vonallá változik, ami egész életeden át folytatódik.

A megszentelődés az a folyamat, amelynek során Isten Jézus Krisztus képére formálja a gyermekeit. Az egész keresztény élet benne van ebben a vonalban, ami egyre csak hosszabb lesz, ahogy növekszik bennünk az istenfélelem, az engedelmesség és a megértés. A megváltás nem Isten végső célja a hívők életében, hanem céljai beteljesítésének a kezdete. Az Ő célja az, hogy életünk minden területét megújítsa, így értékes szolgái, Krisztus követei legyünk egy elveszett világban.

Ez a folyamat egy egész életen át tart, mert a Szentlélek minden hívőben ott van, irányít és erősít. Sosem hagy el, mert mindig van következő lépés, amit megtehetünk a krisztusi tulajdonságok elsajátítása és Isten gyümölcsöző szolgálata felé.

Ennek a fejlődésnek a kulcsa, hogy Jézus vére által bátran beléphetünk a szentélybe (Zsidók 10:19-22). Az Ószövetségben a Szentek Szentje volt a Szent sátor vagy a Templom belső szobája, ahol Isten jelen volt a szövetség ládája fölött. Egyedül a főpap mehetett be erre a helyre, egyszer egy évben, amikor engesztelést végzett magáért és az egész népért. Miután gondosan előkészült, elvégezve az előírt szertartásokat, egy állat vérét vitte magával, amit a láda fedelére kellett hintenie.

Annak, hogy a keresztények ma megközelíthetik Istent, az egyetlen oka, hogy lelki értelemben be vannak fedve Jézus vérével. Amikor Jézus áldozatul ajánlotta életét, hogy megmentse a világot a bűntől, a kárpit, ami a templomban elválasztotta Istent az emberektől, a tetejétől az aljáig kettészakadt. Ez a természetfeletti esemény azt jelentette, hogy az Atya elfogadta Krisztus áldozatát, így megnyílt az út az Ő jelenléte felé.

Mi sosem tapasztaltuk meg, hogyan működött az ószövetségi áldozati rendszer, ezért magától értetődőnek vesszük, hogy Istent bármikor elérhetjük. Már nincs szükség egy bárány feláldozására ahhoz, hogy Istenhez járuljunk. Minden alkalommal amikor imádkozunk olyan, mintha Jézus azt mondaná, „Itt van egy a Mieink közül … rajta van a vérem.”