A kereszt és a koronaMinta

A megigazulás és a megbékélés

Isten Igéje arra figyelmeztet bennünket, hogy Isten haragja méltán rá fog zúdulni a bűnös emberiségre (Róma 5:8-10). Azonban mindazok, akik Krisztus vére által megigazultak, meg fognak menekülni ettől a rettenetes büntetéstől. A megigazulás azt jelenti, hogy az Atya elfogadja az Ő Fiának a halálát a mi bűneinkért való fizetségül (Róma 3:23-26). Jézus a megfelelő helyettesítő áldozat, mert Ő az Isten bűntelen Báránya.

Sőt, Isten kijelenti, hogy igazak vagyunk az Ő szemében. Gondolj úgy a megigazulásra, mint egy jogi ügyletre, amelyben Jézus az összes bűnünket átterhelte a saját számlájára, majd végül egyben kifizette az egészet. Ezt követően pedig az Ő tökéletes életének bizonyítékát átvezette a mi számlánkra, hogy bűntelen „előéletünk" legyen. Immáron, ha Isten ránk tekint, Krisztus tökéletességét látja bennünk. Nem vagyunk már többé bűnösök. Isten törvénye szerint igazak vagyunk, még akkor is, ha sokszor nem is úgy viselkedünk.

Micsoda megtiszteltetés igaznak lenni az Úr szemében! Viszont ez nem jelenti azt, hogy a hívők ezentúl bármit megtehetnek. Ne feledjétek, hogy „mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent a ti testetekben” (1Kor 6:20). Isten gyermekei vagyunk, ha viszont az ördög gyermekeként kezdünk el viselkedni, a mi szerető Mennyei Atyánk hűséges lesz hozzánk és megfegyelmez, hogy észre térítsen minket. A megigazulás ajándéka kell, hogy ösztönözzön bennünket arra, hogy olyan életet éljünk, amelynek a végén feddhetetlenül állhatunk majd Isten előtt.

Amikor egy kapcsolatban az eltávolodást és elidegenedést az elfogadás és helyreállítás váltja fel, azt „megbékélésnek” nevezzük. Abban a pillanatban, hogy Ádám és Éva nem engedelmeskedtek az Úrnak, az Isten és az emberiség közötti kapcsolat megromlott. Azonban az Atya kezdeményezte ennek a helyreállítását azáltal, hogy elküldte a Fiát a világba. A keresztfán kiontott vérével Krisztus lehetővé tette a megbékélést, az Isten és ember közötti béke helyreállítását. Ezen felül feddhetetlenként mutat be minket az Atya előtt (Kol 1:19-22). Így minden akadály elhárult, és az Úrral való bensőséges kapcsolat minden hívő számára elérhető.