A kereszt és a koronaMinta

A feltámadás – Miért fontos?

Mi lenne, ha Jézus Krisztus nem támadt volna fel a halálból? Mit jelentene az nekünk? Miféle bizonyosságunk maradna bármiről az életben? Önbizalmunk, a halálról való gondolataink és az élet utáni léttel kapcsolatos reményeink mind-mind megkérdőjeleződnének.

Isten tudta, hogy Jézus feltámadása rengeteg kérdést vet majd fel bennünk, ezért Pálon keresztül Ő adott néhány választ. Az apostol a Korinthusiakhoz írt első levél tizenötödik fejezetének tizennegyedik versében foglalkozik a fő kérdéssel: Mi van akkor, ha a feltámadás valójában nem történt meg? Így ír: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.”

Ez azt jelenti, hogy ha a feltámadás nem történt volna meg, akkor a hitünk üres és alaptalan lenne. Hamis tanúkká válnánk, hazugságokat terjesztenénk. A hitért tett erőfeszítéseink semmit nem érnének, a Szentírás olvasása és a Jó Hír megosztása pedig csak időpocsékolás volna (1 Korinthus 15:17). Az örök élet reményében meghalt Krisztus-követők egyszerűen megsemmisültek, a Mennyországba vetett reményük nem több puszta téveszménél (1 Korinthus 15:18). És ami a legrosszabb, még mindig bűnben élünk (1 Korinthus. 15:17), még mindig büntetés alatt állunk, és vétkeinkért még mindig az életünkkel tartozunk (Róma 6:23). Pál így foglalja össze: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1 Korinthus 15:19).

Istennek hála, reményünk túlmutat ezen az életen, mert Jézus valóban feltámadt a halálból. Isten, az Ő bölcsességében tagadhatatlan bizonyítékokat hagyott ránk. Először is, a sírt római katonák őrizték, akikre azonnali halál várt, ha nem tudták teljesíteni a parancsokat. S bár ez az elővigyázatosság megakadályozta a Krisztus-követőket, hogy ellopják a testet és hamisan állítsák, hogy Jézus feltámadt (Máté 27:62-66), a sír végül mégis üres lett. Egy további bizonyíték a tanítványok életében bekövetkezett átalakulás – valami jelentősnek kellett történnie ahhoz, hogy Krisztus félénk tanítványai az erőszakos fenyegetések ellenére az Evangélium merész hirdetőivé váljanak. (János 20:19).

Ami a legfontosabb, Jézus maga ígérte meg, hogy feltámad majd a halálból (Máté 16:21). Állította, hogy Ő és az Atya egy (János 10:30). Tehát vagy hazudott, vagy Ő volt és marad az élő Isten Fia. A feljegyzések szerint soha nem mondott valótlant (János 14:6), minden megtörtént, amit megígért vagy megjövendölt, pont úgy, ahogy mondta, azokat a próféciákat kivéve, amelyek majd a jövőben fognak bekövetkezni (mint például az Ő második eljövetele). Egy nap ezek is pontosan úgy fognak megtörténni, ahogy azt előre megmondta, mert semmi hamis nincs Isten bűntelen Fiában (János 7:18).