Mindent újjá teszMinta

Ha emlékszel, Pál elmagyarázta a Korinthusbelieknek, hogy utazásának elhalasztására őszinte oka volt. 

Az őszinteség a mai világban lassan kiveszett tulajdonságnak számít, s átvette a helyét a manipuláció, az igazság takargatása, közvetett ellenállásból fakadó reakciók, hazudozás és hízelgés. Mennyivel gazdagabb lenne Krisztus teste, ha tiszta szívvel és őszinteséggel közelítenénk egymás felé, és a világ irányába is? 

Ez általában sokkal kifinomultabban történik annál, mint, hogy úgy mondunk igent, hogy közben nemet értünk alatta, vagy nemet, miközben igenre gondolunk. 

Ha ezen a ponton megállnánk, már akkor is nagyon hasznos leckét tanulhatnánk a tisztességről és őszinteségről. Pál viszont többet akart elérni, mintsem egyszerűen magasabbra emelni tisztességünk mércéjét.

A keresztény hit egyik megkülönböztető jegye az, hogy nem csak arról szól, hogy megfeleljünk bizonyos erkölcsi irányelveknek, vagy jól viselkedő keresztényeknek tűnjünk annak érdekében, hogy igazán jó embereknek érezhessük magunkat. Pál apostol Krisztus előtti életének nagy részét ennek elérésével töltötte, hiszen kiváló zsidó oktatásban részesült, a farizeusok közé tartozott, a rabbik egyik legjobbikának tanítványa volt, és kitűnően gyakorolta az önmegigazulást. Krisztushoz térve azonban ráébredt arra, hogy mindez a „jóság” semmivel sem ért többet egy trágyadombnál (Filippi 3:8). 

Most pedig, miközben tettei mögötti szándékát igazolja a Korinthusbeliek előtt, mondanivalójának lényege az, hogy ha felszínesen és határozatlanul beszélne velük, azzal hitének egyik fő alapelvével kerülne szembe, mégpedig azzal, hogy Isten hűséges. Isten nem tud hazudni, és nem tudja visszavonni a Szavát. Szövetségben tett ígéretet arra, hogy megváltja gyermekeit, és minden ebbe a szövetségbe foglalt ígéret határozott „igent” jelent Jézusban. Jézus pedig Isten igenlő válasza arra az elérendő célokkal és reménységgel teli életre, amelyre vágyunk (2Korinthus 1:19-20). Más szóval, „Mert őt [Jézust] illetően valahány ígérete van Istennek, azok mindegyike Őbenne kapja meg az 'igent'.” Ha tehát Isten nem ingadozik az Általa kimondott 'igeneket' és 'nemeket' illetően, Őhozzá hasonlóan Pál sem tesz ilyet. 

Talán egyik oka annak, hogy nem mindig vagyunk őszinték és egyenesek a kapcsolatainkban az, hogy életünket nem Jézus „igenére” alapozzuk. A magam részéről elmondhatom, hogy bizony alkalmanként mellébeszéltem, manipuláltam a helyzetet, mert azt szerettem volna, hogy úgy működjenek a dolgok az életemben, ahogy azt én elképzeltem. Ha kitartottam volna egy 'igen' vagy 'nem' mellett, az esetleg veszélybe sodorta volna az effajta törekvésemet. Amikor azonban képes vagyok megbízni Isten hűségében, mind az Ő jellemében, mind pedig életem feletti hatalmában, akkor nem kell kétszínűnek és manipulatívnak lennem.

Olvasótervünk végéhez értünk. Számodra melyik üzenet volt legtanulságosabb? Miként intette meg szívedet Isten?