Mindent újjá teszMinta

Amikor Pál arról beszél, hogy bőségesen részesülünk Krisztus szenvedéseiben, ez több különböző, egymással átfedésben levő gondolatot is jelenthet: 1. Szenvedések Krisztus nevéért. 2. Szenvedések, amelyeket Krisztus rendelt el számunkra. 3. Krisztushoz kapcsolódó szenvedések. 4. Krisztus szenvedéseihez hasonló szenvedések.[1]

Úgy gondolom, hogy minden hívő észben kell tartsa azt, hogy egy keresztény életében lesznek olyan szenvedések, amelyek konkrétan Krisztus követéséhez kapcsolódnak. Keresztények világszerte esnek áldozatul súlyos üldöztetéseknek, míg mások - ha nem is ilyen mértékben -, szintén fájdalmasan szenvednek a hitük miatt. Pál felismerte, hogy a szenvedések közepette egyfajta különleges kapcsolat alakul ki a hívő és Jézus között, hiszen Jézusnál jobban senki nem ismeri a szenvedést.

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki élvezné a szenvedést, azonban számtalan olyan hívőt ismerek, akik meghitt közelségre találtak Jézussal szenvedéseik közepette. Jézusnak vannak olyan tulajdonságai, amelyekkel egyszerűen nem találkozol a könnyű élet ösvényén, és azt is elmondhatom, hogy miután megtapasztalod az effajta közelséget Jézussal, semmi pénzért nem cserélnéd el a könnyed utazásra. Azon felül, hogy egy bensőséges kapcsolatra találunk Jézussal a szenvedésben (Filippi 3:10), Pál rámutat egy másik okra is azzal kapcsolatban, miként vezet a szenvedés áldáshoz. 

Amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is (2Korinthus 1:5). Ez fantasztikus! 

A Szentírás egyik leggyönyörűbb kijelentését a negyedik igevers fogalmazza meg, „[Ő] megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban”. Amikor az ember éppen egy nyomorúságos időszakban leledzik, nehezen lát saját fájdalmán túl. Értelmet és célt adhat azonban megpróbáltatásainknak az, ha felismerjük, hogy az így szerzett tapasztalataink különleges vigaszt nyújthatnak később azoknak, akik hasonló nehézségeken mennek keresztül.

Krisztus szenvedése és vigasztalása kéz a kézben járnak életünkben. Egy keresztény embernek soha nem kell Krisztus vigasztalása nélkül szenvednie, és bizton állítom, hogy az Ő vigasztalásának bizonyos fokait csak és kizárólag az Ő szenvedéseiben ismerhetjük meg. Ha te most éppen egy olyan keserves megpróbáltatásban kínlódsz, amely messze meghaladja erődet és tűrőképességedet, meríts erőt Isten vigasztalásából, amely egyenesen Jézus személyéből árad az életedbe. Ő megígérte, hogy fájdalmad mértéke szerint nyújt neked vigasztalást. Miután megtapasztaltad Isten vigasztalását, te magad is örömmel akarod majd bekötözni a hasonló fájdalmakban szenvedők sebeit, hiszen Isten vigasztalása természeténél fogva bőségesen árad. Bőven jut majd arra, hogy másoknak is adj. 

  
[1]David E. Garland The New American Commentary, Volume 29, 2 Corinthians című könyve. (Nashville: Broadman & Holman Publishers, 1999).