Mindent újjá teszMinta

Ha van valami, amit személyes kihívásként éltem meg a Korinthusbeliekhez írt második levél tanulmányozása során, az az, hogy Pál nem riad vissza a bonyolult kapcsolatoktól. Ebbe később mélyebben is belemegyünk majd, de most figyeljük meg azt, hogy a Korinthusbelieknek voltak összetűzéseik Pállal, és az, hogy nem jelent meg akkor, amikorra ígérte, egy volt ezek közül. Pál azonban, mielőtt bármilyen magyarázatba fogna, biztosítja őket az irántuk táplált szeretetéről. 

A Korinthusbeliekhez írt első levélben azt látjuk, hogy a gyülekezet nem reagált jól Pál útmutatására. Pál munkatársa, Timóteus meglátogatta a Korinthusbelieket a levél megírása után, és látogatása után komoly problémákról számolt be - erkölcstelen gyakorlat, félresiklott hit, kapcsolati súrlódások, csak hogy néhányat említsünk. Ennek hallatán Pál elhajózott Efezusból Korinthusba, hogy személyesen orvosolja a korinthusi gyülekezet ügyeit, és erre a második levél második fejezetének első és második igeversében úgy emlékszik vissza, hogy „szomorúsággal” ment közéjük.

A mai igerész felfedi, hogy a Korinthusbeliek megkérdőjelezték Pál indítékait arra vonatkozóan, miért nem látogatta meg őket. Habár Pál teljes szívéből szerette őket, ellenkezők egy csoportja elültette a kétkedés magját a gyülekezetben Pál őszinte és igaz odaadásával kapcsolatban. Ha szabad megjegyeznem, számomra az ilyen helyzet a legrosszabb. A legborzasztóbb dolog, amikor emberek félreértenek, különösen olyan helyzetben, amelyben ponthogy kezemet-lábamat törtem, áldozatokat hoztam, kiálltam emberekért, vagy kockára tettem saját hírnevemet valakiért. Nem mondom, hogy ilyesmi gyakran előfordul velem, de amikor mégis, olyankor két alapvető kérdéssel kell megküzdenem: 1. Rá tudom-e bízni a hírnevemet Istenre, tiszta lelkiismerettel megállva előtte? 2. Képes vagyok-e továbbra is szeretni azokat, akik megvádoltak? 

Amikor valaki azzal vádol, hogy túlságosan védesz egy adott személyt vagy egy adott ügyet, ezt általában nem építő jelleggel modja. Azt gondolhatnánk, hogy az igazi istenfélő reakció a mindeféle magyarázkodás nélküli hallgatás. (A példabeszédek könyve kilencedik fejezetének nyolcadik igeverse szerint nem szabad megfeddnünk a csúfolót.) Időnként azonban tetteinkre magyarázatot adnunk nemcsak, hogy a megfelelő reakció, de egyben elengedhetetlen is a kapcsolat érdekében. Honnan tudhatod tehát, hogy érdemes-e kiállnod magadért, vagy sem? Hadd mutassam meg neked azt a gyorstesztet, amelyet én magam alkalmazok az ilyen esetekben: Ha védekezésemet önmagam védelme motiválja, és büszkeség, harag, félelem vagy önigazolás áll mögötte, akkor valószínűleg a testemből való. Míg, ha a motiváció a másik fél iránt érzett szeretet, és az érthetőség, alázat, kedvesség és őszinteség vezérel, akkor a Lélektől való. Figyeld meg a levélben, hogy Pál egyértelműen kiállt önmagáért, de nem önmaga védelmének céljából, hanem a Korinthusbeliek iránt érzett szeretetétől vezérelve. 

Mi a te elsődleges reakciód, ha félreértenek, vagy hamisan vádolnak?