Szabadulj meg a kryptonittólMinta

A megtérésre hívás, amelyet mind megélnie, mind pedig hirdetnie kellene Krisztus Testének, nem más, mint meghívás a legmélyebb emberi vágyakozás, az igaz szeretet betöltésére. Az igaz szeretet hiánya két dologgal tölti fel Istentiszteleteinket, szolgálatainkat és otthonainkat is: toleranciával, azaz emberi megértéssel és törvénykezéssel.

A tolerancia azért veszélyes, mert nagyon tud hasonlítani a szeretetre. A Biblia tanítása alapján a szeretet türelmes, jóságos, nem felfuvalkodott, nem bántó, nem követelődző, és még sorolhatnánk az első korinthusi levél tizenharmadik fejezetében található ismertetőjegyeket. A világ által felajánlott szeretet is gyakran ehhez nagyon hasonlónak tűnik. 

A különbség a krisztusi és a világi szeretet között az, hogy a krisztusi szeretet engedelmeskedik Isten törvényeinek. A szeretet apostola így fogalmaz: „Abból ismerjük meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogyha Istent szeretjük, és parancsolatait megtartjuk.” (1János 5:2)

Mindez azt jelenti, hogy legyek bár türelmes, jóságos, kedves, alázatos, féltékenységtől és felfuvalkodottságtól mentes, ha megcsalom a feleségemet, vagy a szexuális erkölcstelenség bármely formáját is támogatom, nem Isten szeretetében járok. 

Az igaz szeretet ismertetőjegye az igazság és szeretet együttes jelenléte. A szeretetet nélkülöző igazság a törvény betűit fogja előtérbe helyezni, s a törvény önmagában halálos ítélet – ezt nevezzük törvénykezésnek. A törvénykezést ellensúlyozni kívánó csoportok aztán sajnálatos módon gyakran a mérleget átbillentik a túloldalára, amikor is a szeretetet megfosztják a biblikus megigazítás és lelki fegyelmezés gyakorlásától, melyek pedig elengedhetetlen alkotói az egészséges és folyton fejlődő, épülő Egyháznak. 

Beszéljünk nagyon őszintén! Az emberek manapság a bűnbánatra és megtérésre hívást gyakran tekintik érzéketlen, durva, bántó, szeretetlen dolognak. Akkor vegyük fontolóra a következőt: Ha szemtanúja vagyok annak, amint egy vak ember egy szakadék felé igyekszik, ahol a biztos halál várja, nem azt diktálja vajon a szeretet, hogy figyelmeztessem és kérleljem arra, váltson irányt?!

Mégis, a bennünket körülvevő társadalom és sokszor az Egyház tagja is az efféle, őszinte szeretetet maradinak, szűk látókörűnek és gyűlölködőnek titulálják. Ez egy lelki erődítmény, amely azért alakulhatott ki, mert egyre többen csupán földi életükkel törődnek, az örökkévalóságot figyelmen kívül hagyva. 

Amikor azonban észben tartjuk azt, hogy földi életünk csupán szempillantásnyi az örökkévalósághoz mérten, értékeink megváltoznak. Az igaz szeretet csak az örökkévalóság szemszögéből felfogható és megélhető. 

Erre az igaz és örök szeretetre van szüksége az Egyháznak ma – szeretetre, amely kérdőre vonja a bűnt és megtérésre hív, miközben türelmesen, jóságosan és gyengéden törődik a másikkal.

Amennyiben tetszett ez az olvasóterv, szeretettel ajánljuk John Bevere Killing Kryptonite című, angol nyelvű könyvét.